Nira
Reila morcosan ült mellettem a szekérben. Lábát Gray combján nyugtatta, miközben a fiú a bokáját masszírozta. A másik oldalamon Levy aludt, míg párja vele szemben szenvedett az ülésen. Középen Natsu ült, de ő se nézett ki jobban. Makarov a kocsi vezetője mellett ült a bakon.
-Nekem miért kellett jönnöm ha úgy is a hotelben kell maradnom?-kérdezte húgom morcosan.
-Talán elfelejtetted, hogy a Mentor és Tanítványa együtt erős külön gyenge?-kérdeztem a fogam közt.
-A Mesterek találkozóján táncsak nem támad rátok senki se...
-Csicsi Nira nem maga miatt aggódik-szólt közbe Gray.
Húgom értetlenül rá nézett. Akaratlanul is elkaptam a beszélgetésüket. Gray elmondta Reának, hogy én mennyire tiltakoztam az ellen, hogy elmenjek. Makarov nem akarta, hogy Rea ott legyen, tekintettel arra, hogy terhes. Eredetileg csak én mentem volna, de mivel nem voltam hajlandó a húgom és a védencem nélkül menni, így Levy kijelentette, hogy ő is velünk tart. Na persze több se kellett. Gajeel közölte, hogy a felesége nélkül nem megy sehova. Natsu meg Gray kikérte magának, hogy akkor már ők is jönnek.
-Amúgy volna egy elméleti kérdésem-kezdte Gray.
-Nem érdekel...
-Mond-mondta Reila, csak hogy engem bosszantson.
-Ki a személy akivel még nem találkoztatok a céhben, de ismer titeket?
-Makarov nagyon titkolja, hogy ki volna az-hazudtam, miközben finoman megrúgtam Natsu lábát, csak, hogy ne hagyja el magát annyira.
Igazából re még nem is tudta, hogy kivel találkozunk. Szándékosan nem mondtam neki. Éreztem a gondolatain, hogy most meglepődött.
"Mond el!"-követelte.
-Nem-vágtam rá vigyorogva, mire dühösen felém csapott.
Vigyorogva emeltem fel a kezét, és lazán lecsaptam. Olyan kiszámítható volt néha a reakciója, hogy az már fájt. Vagy két napja utaztunk már, és valljuk be. Kezdtem bekattanni, a mozgáshiánytól.
-Akkor menj ki és fuss a kocsi mellett, ahelyett, hogy velem kötözködsz-mondta Rea durcásan.
-Mondasz valamit.
Óvatosan fel álltam, majd nyújtózkodtam, ami nagy szó , mivel a szekér elég kicsi volt, a rajta lévő ponyva miatt. Kiengedtem a körmeimet, majd a kis ajtó párkányára húztam magam, miközben elkezdtem átalakulni. Farkaskutyaként ugrottam ki a szekérből. Megráztam fekete bundám, majd a lovak mellé futottam. Makarov csak a homlokára csapott, majd megrázta a fejét.
-Eddig bírtad?-kérdezte mosolyogva.-Tanulj meg uralkodni magadon. Így nem leszel tiszteletre méltó klánvezér-morogta a pipája alatt.
Szóval ezért rángatott magával. Fejébe vette, hogy megtanítja milyen vezetőnek lenni, hamár a szüleim nem tudták (szerintem nem is nagyon akarták) megtanítani nekem. Azonban nekem nem sok kedvem volt ehhez. Utáltam ha ő is megakarta mondani, hogy mit csináljak, de szerencsémre, neki volt már annyi tapasztalata a fiatal lelkekkel, hogy tudja. Hagyni kell őket szárnyalni. Magamon éreztem az ő és a kocsis pillantását, de már nem érdekelt. Hússzú szőrömbe belekapott a menetszél. Elnyújtottam a lépteimet, majd száguldottam. Hallottam ahogy a lovak patáinak hangja felgyorsul, de nem zavart.
-Maradj hallótávolságban!-kiáltott utánam a Mester, mire halkan vakkantottam.
Nem akartam megkérdezni tőle, hogy tudja e, hogy egy farkas vagy egy sima kutya legalább három kilométer messziről hallja ha a társa bajban van. Elnyújtott léptekkel haladtam az út közepén. Két napja folyamatosan egy-helyben ülés megtette a hatását. Izmaim csak nagyon lassan engedek ki a görcsös elmerevedésből, ám mikor végre bekövetkezett szabadon száguldhattam.
Egy kereszteződésnél elszáguldottam egy csapat ember mellett, akik nagyon megijedtek tőlem, bár inkább csak nem számítottak egy farkaskutyára az út közepén, amelyik anélkül megy mellettük, hogy megtámadná valamelyiket. Ahogy vissza fordultam már felismertem őket. A Blue Pegazus mestere és néhány tagja volt.
Megborzongva néztek szembe velem. Biztos maradtam volna még egy kis ideig, de ekkor közelebbről hallottam a szekér hangját. Megvártam, míg látótávolságba kerül a kocsi, majd megint futásnak eredtem. Makarov tűrőképességének végét feszegettem, de most nem zavart.
Még legalább két céh mellett mentem el, de hotelig nem is álltam meg. Ott is csak az erdőben változtam vissza, majd a bejárat mellett lévő kövek egyikére ültem. Hajam a bal vállamra hajtottam, így eltakartam a céh jelét a vállamon. Időközben megérkeztek a többi céhek is akik mellett korábban elhaladtam. Mind egy farkaskutyáról beszéltek, ami a frászt hozta rájuk. Dagadt a büszkeségem, mikor azt említették, hogy mennyire nemes vonásai vannak, Legalább ebben az alakomban látszódott rajtam a nemesi vér.
Felét még nem is ismertem. Csak ekkor tűnt fel, hogy zsoldosként ugyan bejártam már a világot, de a céhekről vajmi keveset tudok. Például nem tudtam annak a céhnek se a nevét, melynek jele inkább egy kardfogú tigrisre emlékeztetett. Az biztos, hogy szinte minden tagja fiatalabb volt negyvennél. Kezdjük a céh mesterrel. Magas szőke és alig lehet néhány évvel idősebb nálam. Izzó kék szeme végig siklott rajtam, ahogy elment mellettem. Szinte vibrált belőle az erő- Elég rég éltem már sárkányölők társaságában, hogy tudjam, mit jelent ez az energia. Alaposan végig mért, ahogy én is őt. Az arcán volt egy heg, de semmi más nem utalt arra, hogy szeretné a balhékat.
"Ugyan melyik céh tagja lehet?"-kérdezte magától, ahogy tovább haladt."-Még biztos nincs tizenhat se. Nem éri meg foglalkozni vele."
Kerekre nyílt szemmel néztem a hátát. Nem akartam elhinni, hogy ő is tizenhatnak nézz! Ez nem lehet igaz! Először mindenki annyinak néz pedig lassan huszonegy leszek!
Mérgelődve álltam fel, de mire megjöttek a mesterék, már szinte el is felejtettem az ügyet. Segítettem bepakolni, ami elsősorban abból, állt, hogy kirángattam Natsut és Gajeel a kocsiból, majd berángattam a céh számára lefoglalt szobába őket. Mivel eredetileg csak két főre számítottak így kicsit szűkösnek bizonyult, de megoldottuk. Rea és Grayt beparancsoltam az egyik szobába, amivel mindenki egyetértett. Mivel én zsoldos voltam, közöltem, hogy nekem jó a nappaliként szolgáló szobában a kandalló előtti szőnyeg. A mester csak hümmögött, de mivel Natsu velem tartott,így ő a kanapén foglalt helyet. Gajeel és Levy kapta a másik szobát.
-Na már most a megnyitó este hatkor kezdődik. Addig nézzetek körbe... Nira ne kóborolj el a találkozó területéről!-szólt rám mérgesen.
Mintha olvasott volna a gondolataimban, pedig tudtam, hogy ez lehetetlen. Rea kuncogott, mert ő viszont tényleg látta a gondolataimat.
-Igazából jobb szeretném, ha felvennéd a klánod ruháját és mindenhova velem jönnél...
-Ugyan mester hagyj neki egy kis szabadteret-mondta húgom, amivel egyetértettem.-Viszont ha bele gondolok, hogy ő lesz a klánunk vezetője..."lépj már le te hülye!"
Végre megértetem, miért beszélt olyan elgondolkodó stílusban. Figyelem elterelésnek szánta.
"Kösz"-mondtam gondolatban, majd kiugrottam az ablakon.
Mire Makarovnak feltűnt, hogy leléptem, már a hotel körüli erdőben bóklásztam.
Levy
A mester morgott valamit Nira kölyök énjéről, de nem igazán értettem. Ha csak egy kicsit korábban koppan mit akar tenni megállíthattam volna, de nem. Én Gajeelt pátyolgattam, miközben próbálta összeszedni magát.
Egy finom, de határozott vonalú kéz nehezedett a vállamra. Ahogy felnéztem Rea kék tekintetébe vesztem el.
-Nira huszonegy éve nem hagyta kirobbanni ezt az énjét. Hagyni kell kicsit neki teret, mert különben véglegesen megörül. Eszembe jutott az a Nira aki akkor volt, mikor bekattant és a hideg futkosott tőle a hátamon.
-Nem nem olyan lenne, mint amikor engem véd... Rosszabb. Annyira, hogy akár sötét zsoldos is lehet belőle...
-Azok kik?-kérdezte Natsu hetykén.
-Azok akik megölték Levy szüleit és a klánom nagy részét-mondta mérgesen Rea.-Te is találkoztál már velük!
Szeme izzott, de hamar vissza fogta a dühét. Vett két nagy levegőt, majd csendesen elengedte a vállam.
-Hogy lehet a nővérem ekkora hülye, hogy téged választott?-kérdezte végül.
-Neki van ízlése a pasikhoz...
--NEm szerintem Nirának hályog van a szemén... Bezzeg Csicsinek kijár a legjobb.
-Szerintem meg mindketten nagyon megbánják még, hogy őket választották-súgta Gajeel.
Rea lemerevedett, de nem szólt semmit. Úgy tett mintha nem hallotta volna a páromat.
-Jaj Nira! Így, hogy lesz belőled klánvezér?-kérdezte nyugodtan Makarov, miközben kifelé nézett az ablakon.
-Nem értem nagyapó miért töröd magad. Nira nem akar klánvezér lenni. Miért erölteted te is?-kérdezte vigyorogva Natsu.
-Niranu sorsa születésétől fogva meg van írva. Ő lesz a klán következő vezetője, ezt ő is tudja. Használd ki az időt, és légy vele amíg csak lehet, mert legkésőbb huszonöt éves korában kikiáltják vezetőnek. Ha addig nem gyűjti maga köré a megmaradt zsoldosokat, azután, már nagyon is muszáj lesz neki...
-Nagyapó ez hülyeség! Senkit nem köthetnek meg születésétől fogva...
-Fogd be Dragneel! Fogalmad sincs min megy keresztül Nee-chan miattad!-csattant fel Rea váratlanul.
-Ezt hogy érted Reila-chan?-kérdeztem döbbenten.
Rea a szájába harapott, de már nem tudta vissza tartani amit tudott.
-Amióta mindenki tudja, hogy ők együtt vannak, sokan lenézik Nirát. Úgy látszik Natsunak nincs jó híre a zsoldosok körében. Mondjuk ez nem meglepő ha azt veszem alapól, hogy egyszer egy zsoldosok által használt gyakorlóépületet leromboltál...Mindegy a Sarlottól tudjuk, hogy Kishu már sok zsoldos ismerősének elmondta a ti kapcsolatotokat, és nem nagyon örülnek neki. Nyíltan egyik se meri kimondani amit gondolt, de Nirát rossz hírben tüntetik fel. Az utóbbi időben ha zsoldossal találkoztunk mind ugyan arra gondoltak... Nem fogadnák el Nirát klánvezetőnek, mert nem értik, hogy miért van veled együtt...
-Mi a bajuk a zsoldosoknak velem? Nekem semmi bajom nem volt eddig velük, de most majd mind móresre tanítom és...
Rea csettintett, mire Natsu hangja elment. Pontosítok Apró jégdarabok fagyasztották össze a száját.
-Gondolkodj mielőtt beszélsz! Ez is azok közé tartozik amit a zsoldosok nem szerethetnek benned. A hangod kb egy óra múlva fog vissza jönni. Addig jobb ha nem beszélsz, mert csak felsebzed magad a jéggel-mondta a lány.
És igaza is volt. Natsu megpróbálta kinyitni a száját, de nem sikerült neki. Makarov csak bólintott, majd elindult kifelé a szobából.
-Jöttök vagy maradtok?-kérdezte még az ajtóból.
Persze mind vele tartottunk. Natsu duzzogott és mérgesen nézett Reara, de ő nem foglalkozott vele. Igazából merev tartással sétált a hátam mögött, és minden mozdulatom figyelte.
"Csak idegesít ez a sok idegen ember. Sajnálom ha zavarlak"-mondta egyszer a gondolataimban.
Persze nem zavart. Igazság szerint már akkor nem éreztem jól, magam ha nem voltak velem. Gajeel többször megjegyezte a nászúton, hogy jót tesz nekem ha nincsenek a közelben a lányok. Akkor nem akartam tudomást venni erről, de most már tudtam, hogy lehet igaza van....
"Ha azt szeretnéd, hogy eltűnjünk az életekből csak az eskünk alól kell felmentened minket."
Ez eddig eszembe se jutott. Vajon mihez kezdenének ha szabadon engedném őket.
-Nem vagyunk állatok, csak zsoldosok-mondta Reila halkan.
-Bocsi nem úgy értettem. Azonban érdekelne mihez kezdenétek.
-Szerintem keresnék egy könyvesboltot és megvenném az összes könyvet-viccelődött a lány.
-Fogalmad sincs igaz?
-Úgy is lehet mondani...Banyek...
-Áh végre le telt az egy óra!-kiáltotta el magát Natsu.
-Na itt a bolond brigád is-szólalt meg a hátunk mögött egy erőteljes, de viszonylag magasabb fekvésű hang.
Natsu lefagyott, majd hirtelen megpördült, ahogy Gajeel és Gray is. A mester csak nyugodtan mozgott.
-Sting Eucliffe-morogta Natsu a fogai között.
-Szevasz Dragneel!
A szőke sárkányölő vigyorogva nézett le Natsura. Bár csak néhány centivel volt alacsonyabb az idősebb fiú kihasználta ezt a pár centit is. Kihúzta magát és hegykén lenézett rá.
-Te milyen kicsi vagy még mindig. Mond csak hogy vannak a barátaid? Nem untak még meg téged?-kérdezte Sting hegykén.
-Eucliffe elég! Nem akarunk balhét...
-A magad nevében beszélj nagyapó-mondta Natsu morogva.
Mellettem Gajeel megfeszült és láttam, hogy Gray is úgy helyezkedik, hogy Rea takarásban legyen, de ha kell barátja mellé tudjon ugorni.
-Gajeel nem!-mondtam határozottan, és közben megfogtam a kezét.
-Szerintem nem én leszek a legnagyobb probléma-mondta vigyorogva.
-Megnyugtatlak öreg mester. Nem akarok balhét. Valahol itt van a közelben egy csinos lányka. Lehet, hogy alig múlt tizenhat, de csodás az alkata, ráadásul nem is kicsi adottságokkal rendelkezik... Rouge ugye akkor segítesz megkeresni? A Céhben nagyon jó helye lenne, annak a kis formás testének-mondta vigyorogva.
Birtoklási vágy volt a hangjában, amitől megborzongtam. Kíváncsi voltam arra a kislányra, aki ilyen reakciót váltott ki belőle.
-Honnan veszed, hogy nincs már céhnél?-kérdezte Makarov bölcs, öreg hangnemében.
-Nem úgy nézett ki mintha tagja lenne egy céhnek... Na gyerünk keressük meg a kis popóját...
-Mivan kislányokra hajtasz mostanában?-szólt be Natsu.
-Neked semmi közöd hozzá... Ja igaz, hogy dobtad Lucyt?-kérdezett vissza Sting.
-Már régen... csak egy nő volt az életemben...
-Uh nem irigylem azt aki a jövőben a párod lesz...
-Ő is csak egy nő a sok közül...
-Natsu-san! Hogy mondhatsz ilyet?!-kérdeztem döbbenten.
-Mivan? Nira is csak egy nő a sok közül...
-Komolyan Dragneel? Csak egy nő?-kérdezte az ismerős hang feszülten.
Megfordultam, és megláttam az égő tekintetű Nirát Stingék mögött.
-Itt baj lesz-mondta Gajeel és maga mögé tolt.-Nyugalom Diamond!
-Nyugalom? Ezt majd azután mond, hogy nem öltem meg!-mondta Nira és közben ellépett a meglepődött fiúk mellett.-Szóval csak egy egyszerű tárgy vagyok Dragneel?
-Nem úgy értettem, hogy...
-Csend!-kiáltotta Nira, mire nem csak Natsu, de Gajeel és a két másik sárkányölő is össze rezzent.-Még is kinek képzeled magad?! Hát tud meg Natsu Dragneel, hogy nem vagyok egy tárgy akit csak kihasználhatsz! Alapból mérgesen jöttem vissza mikor a húgom jelezte, hogy ökörséget akarsz csinálni, de ez már még is csak túlzás!
Natsu hátra lépett, de megbotlott, és a földre esett, úgy hátrált tovább.
-Csillag...
-Ne merj a zsoldos nevemen hívni! Maradjunk a Diamond-nál! Ha csak egy vagyok a sok közül akkor talán jobb lenne, ha most megmutatnám, hogy nem vagyok tucat lány...
Szeme vészjóslóan megvillant, majd a bal szemén a jel megnyúlt és folyóssá vált.
-Re...Reila!-mondtam remegő hangon, de ekkor már Gajeel és Gray és lefogta Nira karjait, aki előre dűlve akart neki esni a fiúnak.
-Nee-chan! Elég! Nem ér annyit, hogy te szenvedj miatta. Ne felejtsd el, hogy ha jelen pillanatban megütöd akkor nem kel fel többé-mondta határozottan.
Nira torkából morgás tört fel, mire Reila keze lendült és csattant.
-Nyugodj le-mondta, de a kezét nem engedte el.
Csontok ropogtak, majd Nira lassan felemelte a fejét.
-Eltörted az állkapcsom húgi. Fejlődsz, vagy én kattantam meg?
-Te mindig közel vagy hozzá. Nyugi fiúk nem fog már harapni-mondta.
Gajeel rögtön elengedte Nirát, de Gray habozott még egy kicsit. Nira kihúzta magát, majd lenézett Natsura.
-Ne mostanában akarj kibékülni velem. Ha nincs itt a hercegnő és a húgom akkor biztos nem úszod meg ennyivel...
Mereven elnézett a húga mellett, miközben Natsu fel állt.
-Menj inkább a szobába vissza-mondta Makarov a fiúnak.
Egy kereszteződésnél elszáguldottam egy csapat ember mellett, akik nagyon megijedtek tőlem, bár inkább csak nem számítottak egy farkaskutyára az út közepén, amelyik anélkül megy mellettük, hogy megtámadná valamelyiket. Ahogy vissza fordultam már felismertem őket. A Blue Pegazus mestere és néhány tagja volt.
Megborzongva néztek szembe velem. Biztos maradtam volna még egy kis ideig, de ekkor közelebbről hallottam a szekér hangját. Megvártam, míg látótávolságba kerül a kocsi, majd megint futásnak eredtem. Makarov tűrőképességének végét feszegettem, de most nem zavart.
Még legalább két céh mellett mentem el, de hotelig nem is álltam meg. Ott is csak az erdőben változtam vissza, majd a bejárat mellett lévő kövek egyikére ültem. Hajam a bal vállamra hajtottam, így eltakartam a céh jelét a vállamon. Időközben megérkeztek a többi céhek is akik mellett korábban elhaladtam. Mind egy farkaskutyáról beszéltek, ami a frászt hozta rájuk. Dagadt a büszkeségem, mikor azt említették, hogy mennyire nemes vonásai vannak, Legalább ebben az alakomban látszódott rajtam a nemesi vér.
Felét még nem is ismertem. Csak ekkor tűnt fel, hogy zsoldosként ugyan bejártam már a világot, de a céhekről vajmi keveset tudok. Például nem tudtam annak a céhnek se a nevét, melynek jele inkább egy kardfogú tigrisre emlékeztetett. Az biztos, hogy szinte minden tagja fiatalabb volt negyvennél. Kezdjük a céh mesterrel. Magas szőke és alig lehet néhány évvel idősebb nálam. Izzó kék szeme végig siklott rajtam, ahogy elment mellettem. Szinte vibrált belőle az erő- Elég rég éltem már sárkányölők társaságában, hogy tudjam, mit jelent ez az energia. Alaposan végig mért, ahogy én is őt. Az arcán volt egy heg, de semmi más nem utalt arra, hogy szeretné a balhékat.
"Ugyan melyik céh tagja lehet?"-kérdezte magától, ahogy tovább haladt."-Még biztos nincs tizenhat se. Nem éri meg foglalkozni vele."
Kerekre nyílt szemmel néztem a hátát. Nem akartam elhinni, hogy ő is tizenhatnak nézz! Ez nem lehet igaz! Először mindenki annyinak néz pedig lassan huszonegy leszek!
Mérgelődve álltam fel, de mire megjöttek a mesterék, már szinte el is felejtettem az ügyet. Segítettem bepakolni, ami elsősorban abból, állt, hogy kirángattam Natsut és Gajeel a kocsiból, majd berángattam a céh számára lefoglalt szobába őket. Mivel eredetileg csak két főre számítottak így kicsit szűkösnek bizonyult, de megoldottuk. Rea és Grayt beparancsoltam az egyik szobába, amivel mindenki egyetértett. Mivel én zsoldos voltam, közöltem, hogy nekem jó a nappaliként szolgáló szobában a kandalló előtti szőnyeg. A mester csak hümmögött, de mivel Natsu velem tartott,így ő a kanapén foglalt helyet. Gajeel és Levy kapta a másik szobát.
-Na már most a megnyitó este hatkor kezdődik. Addig nézzetek körbe... Nira ne kóborolj el a találkozó területéről!-szólt rám mérgesen.
Mintha olvasott volna a gondolataimban, pedig tudtam, hogy ez lehetetlen. Rea kuncogott, mert ő viszont tényleg látta a gondolataimat.
-Igazából jobb szeretném, ha felvennéd a klánod ruháját és mindenhova velem jönnél...
-Ugyan mester hagyj neki egy kis szabadteret-mondta húgom, amivel egyetértettem.-Viszont ha bele gondolok, hogy ő lesz a klánunk vezetője..."lépj már le te hülye!"
Végre megértetem, miért beszélt olyan elgondolkodó stílusban. Figyelem elterelésnek szánta.
"Kösz"-mondtam gondolatban, majd kiugrottam az ablakon.
Mire Makarovnak feltűnt, hogy leléptem, már a hotel körüli erdőben bóklásztam.
Levy
A mester morgott valamit Nira kölyök énjéről, de nem igazán értettem. Ha csak egy kicsit korábban koppan mit akar tenni megállíthattam volna, de nem. Én Gajeelt pátyolgattam, miközben próbálta összeszedni magát.
Egy finom, de határozott vonalú kéz nehezedett a vállamra. Ahogy felnéztem Rea kék tekintetébe vesztem el.
-Nira huszonegy éve nem hagyta kirobbanni ezt az énjét. Hagyni kell kicsit neki teret, mert különben véglegesen megörül. Eszembe jutott az a Nira aki akkor volt, mikor bekattant és a hideg futkosott tőle a hátamon.
-Nem nem olyan lenne, mint amikor engem véd... Rosszabb. Annyira, hogy akár sötét zsoldos is lehet belőle...
-Azok kik?-kérdezte Natsu hetykén.
-Azok akik megölték Levy szüleit és a klánom nagy részét-mondta mérgesen Rea.-Te is találkoztál már velük!
Szeme izzott, de hamar vissza fogta a dühét. Vett két nagy levegőt, majd csendesen elengedte a vállam.
-Hogy lehet a nővérem ekkora hülye, hogy téged választott?-kérdezte végül.
-Neki van ízlése a pasikhoz...
--NEm szerintem Nirának hályog van a szemén... Bezzeg Csicsinek kijár a legjobb.
-Szerintem meg mindketten nagyon megbánják még, hogy őket választották-súgta Gajeel.
Rea lemerevedett, de nem szólt semmit. Úgy tett mintha nem hallotta volna a páromat.
-Jaj Nira! Így, hogy lesz belőled klánvezér?-kérdezte nyugodtan Makarov, miközben kifelé nézett az ablakon.
-Nem értem nagyapó miért töröd magad. Nira nem akar klánvezér lenni. Miért erölteted te is?-kérdezte vigyorogva Natsu.
-Niranu sorsa születésétől fogva meg van írva. Ő lesz a klán következő vezetője, ezt ő is tudja. Használd ki az időt, és légy vele amíg csak lehet, mert legkésőbb huszonöt éves korában kikiáltják vezetőnek. Ha addig nem gyűjti maga köré a megmaradt zsoldosokat, azután, már nagyon is muszáj lesz neki...
-Nagyapó ez hülyeség! Senkit nem köthetnek meg születésétől fogva...
-Fogd be Dragneel! Fogalmad sincs min megy keresztül Nee-chan miattad!-csattant fel Rea váratlanul.
-Ezt hogy érted Reila-chan?-kérdeztem döbbenten.
Rea a szájába harapott, de már nem tudta vissza tartani amit tudott.
-Amióta mindenki tudja, hogy ők együtt vannak, sokan lenézik Nirát. Úgy látszik Natsunak nincs jó híre a zsoldosok körében. Mondjuk ez nem meglepő ha azt veszem alapól, hogy egyszer egy zsoldosok által használt gyakorlóépületet leromboltál...Mindegy a Sarlottól tudjuk, hogy Kishu már sok zsoldos ismerősének elmondta a ti kapcsolatotokat, és nem nagyon örülnek neki. Nyíltan egyik se meri kimondani amit gondolt, de Nirát rossz hírben tüntetik fel. Az utóbbi időben ha zsoldossal találkoztunk mind ugyan arra gondoltak... Nem fogadnák el Nirát klánvezetőnek, mert nem értik, hogy miért van veled együtt...
-Mi a bajuk a zsoldosoknak velem? Nekem semmi bajom nem volt eddig velük, de most majd mind móresre tanítom és...
Rea csettintett, mire Natsu hangja elment. Pontosítok Apró jégdarabok fagyasztották össze a száját.
-Gondolkodj mielőtt beszélsz! Ez is azok közé tartozik amit a zsoldosok nem szerethetnek benned. A hangod kb egy óra múlva fog vissza jönni. Addig jobb ha nem beszélsz, mert csak felsebzed magad a jéggel-mondta a lány.
És igaza is volt. Natsu megpróbálta kinyitni a száját, de nem sikerült neki. Makarov csak bólintott, majd elindult kifelé a szobából.
-Jöttök vagy maradtok?-kérdezte még az ajtóból.
Persze mind vele tartottunk. Natsu duzzogott és mérgesen nézett Reara, de ő nem foglalkozott vele. Igazából merev tartással sétált a hátam mögött, és minden mozdulatom figyelte.
"Csak idegesít ez a sok idegen ember. Sajnálom ha zavarlak"-mondta egyszer a gondolataimban.
Persze nem zavart. Igazság szerint már akkor nem éreztem jól, magam ha nem voltak velem. Gajeel többször megjegyezte a nászúton, hogy jót tesz nekem ha nincsenek a közelben a lányok. Akkor nem akartam tudomást venni erről, de most már tudtam, hogy lehet igaza van....
"Ha azt szeretnéd, hogy eltűnjünk az életekből csak az eskünk alól kell felmentened minket."
Ez eddig eszembe se jutott. Vajon mihez kezdenének ha szabadon engedném őket.
-Nem vagyunk állatok, csak zsoldosok-mondta Reila halkan.
-Bocsi nem úgy értettem. Azonban érdekelne mihez kezdenétek.
-Szerintem keresnék egy könyvesboltot és megvenném az összes könyvet-viccelődött a lány.
-Fogalmad sincs igaz?
-Úgy is lehet mondani...Banyek...
-Áh végre le telt az egy óra!-kiáltotta el magát Natsu.
-Na itt a bolond brigád is-szólalt meg a hátunk mögött egy erőteljes, de viszonylag magasabb fekvésű hang.
Natsu lefagyott, majd hirtelen megpördült, ahogy Gajeel és Gray is. A mester csak nyugodtan mozgott.
-Sting Eucliffe-morogta Natsu a fogai között.
-Szevasz Dragneel!
A szőke sárkányölő vigyorogva nézett le Natsura. Bár csak néhány centivel volt alacsonyabb az idősebb fiú kihasználta ezt a pár centit is. Kihúzta magát és hegykén lenézett rá.
-Te milyen kicsi vagy még mindig. Mond csak hogy vannak a barátaid? Nem untak még meg téged?-kérdezte Sting hegykén.
-Eucliffe elég! Nem akarunk balhét...
-A magad nevében beszélj nagyapó-mondta Natsu morogva.
Mellettem Gajeel megfeszült és láttam, hogy Gray is úgy helyezkedik, hogy Rea takarásban legyen, de ha kell barátja mellé tudjon ugorni.
-Gajeel nem!-mondtam határozottan, és közben megfogtam a kezét.
-Szerintem nem én leszek a legnagyobb probléma-mondta vigyorogva.
-Megnyugtatlak öreg mester. Nem akarok balhét. Valahol itt van a közelben egy csinos lányka. Lehet, hogy alig múlt tizenhat, de csodás az alkata, ráadásul nem is kicsi adottságokkal rendelkezik... Rouge ugye akkor segítesz megkeresni? A Céhben nagyon jó helye lenne, annak a kis formás testének-mondta vigyorogva.
Birtoklási vágy volt a hangjában, amitől megborzongtam. Kíváncsi voltam arra a kislányra, aki ilyen reakciót váltott ki belőle.
-Honnan veszed, hogy nincs már céhnél?-kérdezte Makarov bölcs, öreg hangnemében.
-Nem úgy nézett ki mintha tagja lenne egy céhnek... Na gyerünk keressük meg a kis popóját...
-Mivan kislányokra hajtasz mostanában?-szólt be Natsu.
-Neked semmi közöd hozzá... Ja igaz, hogy dobtad Lucyt?-kérdezett vissza Sting.
-Már régen... csak egy nő volt az életemben...
-Uh nem irigylem azt aki a jövőben a párod lesz...
-Ő is csak egy nő a sok közül...
-Natsu-san! Hogy mondhatsz ilyet?!-kérdeztem döbbenten.
-Mivan? Nira is csak egy nő a sok közül...
-Komolyan Dragneel? Csak egy nő?-kérdezte az ismerős hang feszülten.
Megfordultam, és megláttam az égő tekintetű Nirát Stingék mögött.
-Itt baj lesz-mondta Gajeel és maga mögé tolt.-Nyugalom Diamond!
-Nyugalom? Ezt majd azután mond, hogy nem öltem meg!-mondta Nira és közben ellépett a meglepődött fiúk mellett.-Szóval csak egy egyszerű tárgy vagyok Dragneel?
-Nem úgy értettem, hogy...
-Csend!-kiáltotta Nira, mire nem csak Natsu, de Gajeel és a két másik sárkányölő is össze rezzent.-Még is kinek képzeled magad?! Hát tud meg Natsu Dragneel, hogy nem vagyok egy tárgy akit csak kihasználhatsz! Alapból mérgesen jöttem vissza mikor a húgom jelezte, hogy ökörséget akarsz csinálni, de ez már még is csak túlzás!
Natsu hátra lépett, de megbotlott, és a földre esett, úgy hátrált tovább.
-Csillag...
-Ne merj a zsoldos nevemen hívni! Maradjunk a Diamond-nál! Ha csak egy vagyok a sok közül akkor talán jobb lenne, ha most megmutatnám, hogy nem vagyok tucat lány...
Szeme vészjóslóan megvillant, majd a bal szemén a jel megnyúlt és folyóssá vált.
-Re...Reila!-mondtam remegő hangon, de ekkor már Gajeel és Gray és lefogta Nira karjait, aki előre dűlve akart neki esni a fiúnak.
-Nee-chan! Elég! Nem ér annyit, hogy te szenvedj miatta. Ne felejtsd el, hogy ha jelen pillanatban megütöd akkor nem kel fel többé-mondta határozottan.
Nira torkából morgás tört fel, mire Reila keze lendült és csattant.
-Nyugodj le-mondta, de a kezét nem engedte el.
Csontok ropogtak, majd Nira lassan felemelte a fejét.
-Eltörted az állkapcsom húgi. Fejlődsz, vagy én kattantam meg?
-Te mindig közel vagy hozzá. Nyugi fiúk nem fog már harapni-mondta.
Gajeel rögtön elengedte Nirát, de Gray habozott még egy kicsit. Nira kihúzta magát, majd lenézett Natsura.
-Ne mostanában akarj kibékülni velem. Ha nincs itt a hercegnő és a húgom akkor biztos nem úszod meg ennyivel...
Mereven elnézett a húga mellett, miközben Natsu fel állt.
-Menj inkább a szobába vissza-mondta Makarov a fiúnak.
-Hu... Nem is tudom mit mondjak erre a váratlan fejleményre-mondta zavartan Sting, megtörve erre a kínos csendet.
-Én a helyedben nem szólnék semmit... Ja mellesleg nem fogok a céhedhez csatlakozni, és nem vagyok tizenhat-mondta Nira.
-Honnan?
-Zsoldos, ő is és a húga is-mondta Makarov.
-Zsoldos? Az milyen mágia?
-Csak a legősibb fajta-mondta vidáman Sunny, miközben a gazdája vállára szállt.
-Hát te?-kérdezte Reila.
-Eddig is itt voltunk, csak a szekér tetején. Nem maradok otthon a kandúrokkal... Heartet is hoztam, de ő valahol elveszett a kaja pultnál.
-Pfuu, csak én foghatok ki magamnak egy olyan exeedet aki ennyire imád mindent össze enni... Na jó, megyek megkeresem. Az esti futásomnak már lőttek, hála annak az ostoba Salamandrának...
-Már most megbocsájtottál neki-vágta közbe Rea.
-Nem, még nem egészen. Na gyerünk Nira! A mancsaid futásra várnak, és...
-Megállj kiskutya!-mondta Rea és elkapta az éppen átalakuló nővére lompos farkát.- Nem rohangálhatsz folyton el!
-Ezzel egyetértek-mondta Makarov.
-Egy, farkaskutya vagyok nem kiskutya, kettő szerintem mindjárt elengedsz te magadtól is.
-Na persze...
-Fogadok három csokiba, hogy igen.
-Fogadok, hogy nem-mondta Reila határozottan.
-Vesztettél-mondta Nira vigyorogva.
-Nem hiszem el. Régen Csillag volt, ki visszafogta Szikrát, ma meg már Szikra fogja Csillagot? Milyen világ ez?
Reila kővé válva hagyta, hogy nővére farka kicsússzon az ujjai közül, majd lassan megfordult.
-Mondtam, hogy vesztettél-mondta Nira és elugrott a lány útjából.
-Nii-san!-sikította Reila, majd az éppen hozzánk érő Laxus nyakába ugrott.
-Hohó csak óvatosan húgi... Na és a másik? Mi van te nem is üdvözölsz Ni?
-Jó újra látni. Laxus Nii-san.
Folytasd, kíváncsi vagyok, hogy Nii - san mit reagál :D Már megesz a kíváncsiság
VálaszTörlés