Napfényes reggelre ébredtünk, de valahogy nagyon hiányérzetem volt. Mikor Gajeel átfordult a másik oldalára és átkarolt álmában rá jöttem mi az. Nira kiabálása, hogy ideje dolgozni menni. Az elmúlt egy hétben nagyon ellustultunk. Igaz Gray és Natsu folytatta Erzával az edzését, de mi nem csatlakoztunk hozzájuk. Reggelente, majdnem tizenegy felé keltünk. Minek is siettünk volna hiszen a két fiú nem szólt hozzánk, Kishu meg még mindig próbálkozott a bizalmunkba férkőzni.
Azért az igazt megvallva hiányzott a két lány. Reila komolysága, ami egészen addig megmaradt, amíg Gray közelébe nem ért. Az a látványos jellem átalakulás is nagyon hiányzott, amikor Nira vidám humorzsákból, vad pusztítóvá vált. Néha lehet, hogy túl hamar lobbant, minden apróságra, de azért hiányzott. Szükség lett volna arra, hogy halljam a veszekedésüket, ahogy egymást szidják. Azonban elküldtem őket és ezen nem tudtam már változtatni.
-Levy... Már megint nem alszol?-kérdezte Gajeel miközben félig rám feküdt.
-Rájöttem, hogy hiányoznak a lányok...
Felsóhajtottam, majd a hátamra feküdtem. Gajeel rögtön a mellkasomra hajtotta a fejét és szorosan átkarolt.
-Tény, hogy csendesebb a környék amióta nincsenek itt, de ugye tudod, hogy a fiúk mérgesek rád?-kérdezte álmosan.
-Sajnos tudom... NA menjünk a céhbe...
-Mintha csak Niranut hallanám... Na jó még tíz perc és mehetünk.
Gajeel hosszan megcsókolt, majd kérdőn nézett rám. Hát igen nagy a kísértés, de ellenálltam. Finoman eltoltam a fejét, de nem bírtam megállni mosolygás nélkül.
Gyorsan felöltöztünk, majd elmentünk a céhbe. A mester már várt ránk. A komoly tekintete nem igért jót. Nem mondott semmit csak a kezünkbe nyomott egy papírt.
-Hú ez ígéretes-mondta Gajeel, ahogy átolvasta.
-Nem egy romantikus kirándulás. Natsu és Wendy is veletek megy. Más esetben a zsoldosokat küldeném, de most a sárkányölők ereje is megteszi. Levy te azért mész velük, hogy tápláld őket ha baj lenne.
-Pontosan mi is ez a feladat?-kérdeztem idegesen.
-A vidéket egykoron nemes harcosok lakták. Ma azonban fogságban van a lakosság kilencvenkilenc százaléka. Azok akik nincsenek igába hajtva mind idősek és nem tudnak mit csinálni a lények ellen akik elfoglalták a szigetüket. Egyedüli menedékük a Sárkányfok szikla, ami évezredekig táplálta a sárkányok erejét.
-Ezért megyünk mi?-kérdezte Natsu.
Hátán nagy táska volt, benne minden ami kelhet neki egy hosszabb útra. Happy a táska tetején ült és éppen halat evett. Natsu mellett Wendy állt csendesen, de mosolyogva. Carla ott volt a karján. A kislány hátán is nagy táska volt.
-Csak részben. Készüljetek fel, hogy erőtök kétszerese lesz ha a hegy közelében vagytok. Wendy a tied háromszorosára fog megnőni.
-Hogy hogy?-kérdezte Gajeel meglepődve.
-A hegy nem csak a sárkányok, de a gyógyítok és sötétség elemével rendelkezőket is felerősíti. Azonban mivel nem szoktatok ekkora erőhöz hamarabb kifáradtok-mondta a mester.
-Szóval elmegyünk kiszabadítjuk azt a népet és jövünk?-kérdezte Gajeel izgatottan.
-Valamint, hogy egyben vissza jöttök... Ha olyan nagy baj lenne ezzel jelezhettek a leggyorsabban-mondta és a kezembe adott egy korongot. Egy kommunikációs korong volt, melyet nagyon ritkán használtunk, főleg ha a mester távol volt a céhtől, de valamit meg kellett beszélni vele. Felnéztem a mesterre. Ő csak némán bólintott, majd a pult mellé mutatott.
-Gondoltam most indultok, így nektek is készítettem egy úti táskát-mondta.
Gajeel elengedte a kezem, majd a táskákért ment. Elgondolkodva néztem a mester gondterhelt arcába. Valamit elhallgatott, de időm már nem volt megkérdezni. Gajeel a hátamra rakta a táskát, majd megint megfogta a kezem. A fiúk rögtön azon pörögtek, hogy vajon mennyi igaz abból ami a papíron van. Elakartam köszönni a mestertől, de mikor megfordultam, csak annyit láttam, hogy merev háttal áll a pult mellett és nem nézz ránk.
-Aggódom a mester miatt-mondtam halkan, de senki nem figyelt rám.
*****
-Soha többet nem ülök hajóba-mondta Natsu idegesen.
Gajeel egyetértően morgott, de nem értettem mit mond. Mind a két fiú borzalmas állapotban volt. A két napi hajó út nagyon megviselte őket. Wendy hiába segített nekik a mágiája nem sokáig hatott rajtuk.
-Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni-mondta Wendy.
-Semmi baj Wendy... Addig míg hatott a mágiád nagyon jól voltak-mondtam, miközben átkaroltam Gajeel vállát.
A kicsi lány elszontyolodva nézett rám. Olyan mimóza volt még mindig, pedig valójában nagyon nagy erő lakott benne.
-Jól vagyok...-mondta Gajeel és óvatosan eltolta a kezem a válláról.-Salamandra szedd végre össze magad!
Natsu csak nagyon nehezen tudott reagálni az utasításra. Mikor végre megint elindulhattunk senki nem szólt. A hegy melyet a mester emlegetett ott volt előttünk. Magas volt és éles sziklák alkották. Hiába volt olyan közel a nagy gyökerek és vad növények miatt szinte lehetetlen volt közlekedni.
-Nagyon ijesztő-szaladt ki a számon ahogy megvizsgáltam egy növényt.
Gajeel rögtön szorosabban fogta a kezem és közelebb húzott magához.
-Mi lenne ha felégetnénk a növényeket?-kérdezte Natsu.
Meg se várta a választ, már is lángra lobbantotta a növényzetet. Az szó-szerint felsikított, majd mozogni kezdett. A föld megremegett alattunk, majd a növények eltűntek benne, csak, hogy felbukkanhassanak, valami undorító lény csápjaiként.
-Salamandra!!!!!!!!!!!-kiáltotta Gajeel és rögtön megragadta Wendy kezét is, hogy aztán futva elinduljon velünk.
Máskor biztos neki ment volna, de most inkább a futást választotta. Natsu szitkozódva rohant utánuk.A lény felvisított, mire a többi növény is megelevenedett. Mind össze egy órája voltunk a szigeten máris nagy slamasztikában voltunk
Gajeel és Natsu közre fogott minket, Míg Lily harci alakjába váltott. Én Happyt Wendy meg Charlot-ot fogta magához. Vagy húsz lény vett körül minket. Mind máshogy nézett ki, de egyvalamiben megegyeztek. Mind a föld és a nővények parancsolója volt. Testüket fák és indák borították, ám egy lépésük kisebb földrengést indított el.
-Neked hiába mondanánk bármit is igaz?-kérdezte mérgesen Gajeel.
-Bocs már. Ismersz-morogta Natsu.
Tehetetlenül néztem ahogy a fiúk pillanatok alatt kifárasztják magukat. Támadásaik hiába voltak erősebbek, a mesternek igaza volt. Nagyon hamar kimerítette őket. Valamiért eszembe jutott egy edzés a lányokkal.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
-Gyerünk te sügér! Ha éles helyzetben találod szembe magad a mágiád nélkül már régen meghaltál volna!-kiabálta Nira mérgesen.
Natsu mérgesen nézett rá, majd megint rá támadt. Teljesen kimerült és nagyon fárad volt már, de nem adta fel. Kezeire pecsétkőből készült karkötőket tettek. Nira egy csapással megint a falhoz vágta. Reila Nyugodtan ült a fűben közben egy könyvet olvasott. Nem nagyon zavarta, hogy a nővére egyszerre három fiúval edz, közülük az egyik az aki annak idején részt vett a kínzásukban.
Gajeel csak a hecc kedvéjért csatlakozott Grayhez és Natsuhoz. A fiúk nem igazán értették, hogy miért kellene mágia nélkül harcolniuk, ezért Nira nagyon mérges lett. Fogalmam sincs honnan szedte a karkötőket, de az biztos, hogy a fiúk szenvedtek miatta.
-Ha Silver vagy valamelyik csatlósa elfog akkor nektek végetek. Mikor vagytok hajlandóak felfoni, hogyha rögtön kijátsszátok a legerősebb támadásotokat akkor nincs semmi amivel meglephetnétek őket?-kérdezte a lány, majd kivágta oldalra a kezét.
Gray ökle feszes tenyerének csapódott. A fiú döbbenten állt ott. Nira lassan felé fordította a fejét, miközben másik kezét továbbra is a zsebében tartotta.
-Ennyire nyíltan gondolkodni nagyon gáz ám-mondta, majd ujjait rázárta a fiú öklére.
-Basszus ez fájni fog ugye?-kérdezte.
Nem láttam Nira arcát, de azt igen, hogy Gray nagyott nyel. A következő pillanatban már lendült is Natsu felé, hogy rajta landoljon. Nira továbbra is ugyan ott állt, immár mindkét kezét zsebre dugva. Furcsa volt nem szoknyában látni,de ilyen edzés mellett nem lett volna túl szerencsés. Gajeel gondolkodva nézett a lányra. Kíváncsi voltam mi járhat a fejében.
-Csak a helyzetet méri fel. Nem akar még egy csontropogtató hülyeséget csinálni-mondta halkan Rea.
Ránéztem, de ő csak a könyvével volt elfoglalva. Hogy valaki ennyire érzéketlen legyen a környezetére az ijesztő volt.
-Szállj le rólam!-morogta Natsu és lelökte magáról Grayt.
-Mit szólnátok ha nehezítenénk a körülményeket?-kérdezte Reila váratlanul.
Nira felé fordította a fejét, de nem szólt semmit. Még félprofiljából is láttam, hogy milyen szélesen elvigyorodik. Rea fel állt, majd lassú, de elegáns léptekkel elment mellettük. A három fiú és én is kérdőn néztünk Nirára, de ő csak hallgatott. Néhány perc múlva Rea Juviával tért vissza. A fiatal zsoldoslány kezében ernyő volt.
-Juvia szívesen segít ha ezzel a fiúk erősebbek lesznek-mondta a lány, de tartotta a távolságot Nirától.
Rea kinyitotta az ernyőt, majd mellém állt. A következő pillanatban csöpögni kezdett eső.
-Ne már most komolyan? Ránk uszítjátok Juvia viharát?-kérdezte morogva Gray.
-Csak foglalkozz a feladattal. Ha harcra kerül a sor akkor is nyafogsz a víz miatt?
-Nem nyafogtam...
-A húgom sem szokott annyit nyafogni mint ti ketten. Pedig neki még volna is okai a kimerültség miatt. Most komolyan... Azt hiszed van nála esélyed, ha ilyen puhány vagy? Én leszek az aki hamarabb üt téged agyon, mintsem, hogy Reila beléd szeressen. Nem vagy hozzá méltó-mondta a lány.
-Szegény fiú... Nee igazán haragszik most rájuk, de jogosan-mondta közömbösen Rea.
Gray a következő pillanatban megint neki rontott. Tombolt benne az elszántság és a harag amit most mind Nirára akart zúdítani. A lány egyszerűen csak félreállt az útjából, majd kigáncsolta. Gray hasra vágódott a sáros földön, majd kicsit csúszott még. Rea a szemét forgatta, és közben nagyon gonoszul vigyorgott.
A lány gonoszul vigyorgott, majd megvárta míg a fiú feltápászkodik, majd harci állást vett fel. Jobb karját a háta mögé tette, míg a balt előre tartotta. Gray ész nélkül neki rontott mintha lenne mágiája. Nira bal kézzel hárított, majd ugyan azzal a lendülettel állkapcson verte. Gray elterült a földön.
-Ne úgy harcolj mintha a mágiádtól függne az életed. Most mágia mentes vagy. Néha az életed mentheti meg ha nem mágiával küzdesz... Ja és ne harcolj haragból!
Gray tovább küzdött, majd látszólag feladta. Mikor a lélegzete elcsitult kitört megint megütötte Nira kezét. Valami reccsent, Nira pedig vigyorgott.
-Látod nem vagyok ostoba, hogy hülyeséget mondjak-mondta, majd elvette a fiú öklétől a kezét.
Feltűnt, hogy a lány ujjai szinte élettelenül foglalnak helyet a kezén. A csontok eltörtek az inak elszakadtak. Gray szabályosan szétzúzta a kezét mágia nélkül.
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Nira szavai visszhangoztak a fejemben. Ne harcolj haragból.
-Fiúk állj!-kiáltottam, mire mind hárman lemerevedtek, de nem csak ők.
A lények felém néztek. Acsarogtak, de nem támadtak. Össze zavarodtak.
-Felejtsétek el, hogy mágiával rendelkeztek-mondtam.
-Levy nem mondhatod komolyan...
-Ha rögtön kijátszod a legerősebb fegyvered mi lesz az ütőkártyád?-kérdeztem.
Nira szájából sokkal jobban hangzott anno. Gajeel azonnal kapcsolt. Natsunak kellett néhány perc míg eljutott a tudatáig mit mondtam. Lily vissza váltott kisméretű alakjába.
-Oké és most mi a terv?
Alig észrevehetően mindkettőjük karjára ráírtam az Erő szót.
-Csak ököllel-mondtam halkan.
-Ghihi-nevetett Gajeel, majd odavágott a vele szemben álló lénynek.
Az vagy nyolc méterre repült. A lények össze zavarodtak, mi meg kitörhettünk. Mindenre számítottak csak arra nem, hogy mágia nélkül fogunk harcolni. Kellet egy kis idő míg elfogták, hogy a prédáik megszöknek. Előnyünket tartottuk , sőt nagyobb is lett, mint vártuk.
-Lemaradtak-mondta Wendy kifulladva.
A következő pillanatba megsűünt a természetes erdő és egy szakadék szélén találtuk magunkat.
-Vagy csak tudják, hogy nincs hova futnunk-mondta Charlot ijedten.
Gajeel maga mögé húzott, majd kitárta a karjait, hogy védjen. Natsu Wendyt takarta, de feleslegesen. Nem volt hova futni és még ha megint elkezdik őket csépelni akkor is csak visszafelé mehetnénk.
-Végetekkk-mondták a lények.
Idegesen bújtam Gajeelhez. Ő is felmérte a helyzetet. Felém fordult és magához húzott.
-Sajnálom, hogy nem tudom biztosítani a boldog jövőt-súgta.
Mondani akartam valamit, de ekkor hangos morgás törte meg a lények acsargását. A szakadék felől meleg levegő szált felénk, majd egy hatalmas szárnyas test emelkedett ki a mélyből. A lények megtorpantak. A fekete test megállt felettünk, majd üvöltött. Két hatalmas szárny tartotta a levegőben. Nem csak ott tartotta, de nagy szelet kavart köztünk és a lények között, akik így hátrálni kényszerültek.
-Kotródjatok vissza!-mordult a sárkány, merthogy az volt.
Egy hatalmas fekete sárkány. Életemben nem láttam még élő sárkányt, csak a fiúk néha megjelenő lelki kivetülését és Nira energiáját. Ez azonban egy sárkány volt, aki éppen megmentette az életünk.
-Aljas népség. Nem elég, hogy az itt élőket terrorizálják, még a szigetre érkezőket is beakarják kebelezni-mondta mérgesen a sárkány, majd leszállt elénk.
A lények elmenekültek előle. A sárkény megrázta magát, majd morgott valamit. Fény vette körül, ami teljesen elvakított minket. Mikor újra normálisan láttam nem hittem a szememnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése