Levy
Valami nagyon megváltozott a légkörben. Nira szokás szerint sokat nevetett és beszélt. Az igazi változást azonban nem ő jelentette. Reila kicsit többet beszélt és nyugodtabb lett. Mondjuk már alapból az is nagy változás volt, hogy felvállalta az érzéseit Gray iránt.
Az biztos, hogy a fiú az elmúlt néhány hónapban amióta a lányok itt vannak megváltozott. A fafejű énje még megmaradt, de egy árnyalatnyival türelmesebb lett.
-Siess hercegnő! Lemegy a nap mire mi a céhbe érünk!-kiáltott be Nira az egyik reggelen.
Ő is és a húga is kint várakozott rám, de én éppen az egyik kedvenc könyvemmel voltam elfoglalva.Igazából jobb reggeli elfoglaltságot nem is igazán tudtam volna elképzelni, mint, hogy reggeli után Gajeel ölében ülve olvassak.
-Nem akarsz ma a céhbe menni?-kérdezte.
-Nem akarok eltávolodni tőled-mondtam mire felkacagott.
Finoman arcon csókolt, majd felkapott. A jobb karjára ültettet, majd kilépett az utcára.
-Ja már mindent értek-mondta Rea csendesen.
-Húgi szerintem te meg se szólalj. Nem gondolod, hogy kín szenvedés volt végig nézni amit Lokival képzeltél?-kérdezte Nira, mire a húga elhallgatott.
A szokásos úton haladtunk a céhbe. Már meg se lepődtem azon, hogy amikor megpillantottuk a kaput Reila izgatottan toporogni kezdett. Csak néhány másodperc múlva látta meg mindig Grayt, de szinte rögtön futásban indult el a céh felé. A fiú amióta össze jöttek minden egyes napot úgy indított, hogy a kapuban várt minket. Reila azonban csak az elmúlt három napban szokott rá, hogy előre rohan és Gray nyakába ugrik.
-Aranyosak nem?-kérdeztem Gajeeltől, ahogy elnéztem őket.
-Igen tényleg azok. Jég fiút van aki felmelegítse. Feltűnt, hogy egyre kevesebbet dobja le magáról a ruháit?
-Mondjuk ha még is megteszi kapja a pofonokat. Néha az az érzésem, hogy külön élvezi, hogy Reila olykor felpofozza.
-Hát én is élvezném ha te pofoznál-mondta, mire kupán csaptam.
Nira
Gajell nevetése töltötte meg az egész környéket. Gondolatai csak Levy körül forogtak, ahogy a lányé is ő körülötte. Reila folyton csak arra tudott gondolni, hogy a fiú minden hibájával elfogadja, úgy ahogy senki más nem tette eddig.
Kicsit fájt, hogy elfelejtette, hogy nálam jobban senki nem ismeri, de nem szóltam semmit se. Hagytam, hogy végre jól érezze magát. Az, hogy viszonylag rövid idő alatt megszeret valakit előtte soha nem is ismert azt mutatta számomra, hogy végre kezd bizalmat fektetni az emberekbe.
-Nee-chan szomorú?
Felnéztem az égre, majd kinyújtottam a karom. Heart rám szállt, majd felmászott a nyakamba.
-Nem vagyok szomorú Heart-mondta, ahogy megvakartam a fejét.
-Sunny szerint az vagy-mondta.
-Nem csak azt mondtam, hogy kicsit magányosabb vagy így a húgod nélkül-mondta a másik exeed.
Ő nem szállt le a vállamra, helyette Reát és Grayt nézte ő is. Játékosan elkaptam a farkát, majd meghúzogattam.
-Na!-méltatlankodott a cica, mire a kisebbik felkacagott a mancsaiba.
-Szerintem nem vagyok magányosabb-mondtam nevetve.
Az exeed felém kapott, majd elindult a céh felé. Néhány nagyobb lépéssel én is utol értem a többieket. A szokásos nyüzsgés fogadott minket. Natsu éppen megint valami hülyeséget csinált amiért Lucytől és Erzátol is kapta a szidást.
Egyikőjük se bánta ha le kell osztani a fiú fejét.
-Mégis szerinted mit fognak ehhez szólni?-kérdezte Lucy.
-Lissana biztos örül neki, hogy külön mentetek, de akkor is szerinted annak mit fog szólni, hogy nem őt választod?
Natsu duzzogva ült a székén. Nem tudtam nem észre venni, hogy miközben a lányok vitatkoznak vele, addig ő folyamatosan engem néz. Ahogy észre vette, hogy nézem rám kacsintott, mire őszinte mosoly szaladt a számra.
Nem tagadhattam, hogy a lelkem egy része kedvelte a fiút. Még akkor is ha egy tökkelütött idióta volt. A nap viszonylag gyorsan telt bár jómagam igazából nem voltam túlságosan aktív részese. Csak most kezdtem felfogni, hogy az én életemben két olyan pont van, ami az élethez köt. Az egyik a húgom a másik a zsoldosi teendőim.
Most azonban béke volt a környékben így nem tudtam mivel elfoglalni magam. A húgom a szerelmével lóg a nap tizennyolc órájában. Csak most kezdtem el azon gondolkodni, hogy vannak e barátaim.
Levy Gajeelel tökéletesen elvan. Erza és a többiek folyamatosan Natsut ugratják, vagy éppen szidják. A fiú Happyvel mindig valami hülyeséget csinál, így még vele se tudok beszélgetni, hiába érzem, hogy kedvel.
Ahogy haza felé mentünk végig kellett néztem ahogy Gray nyálas búcsút vesz a húgomtól. Nem is tudom ki tudta nehezebben el engedni a másikat. Reila mindig vissza bújt a fiú ölelésébe amikor az végre rászánta magát, hogy elengedi. Ha azonban a húgom akarta magát rá szánni arra, hogy elhúzódjon akkor Gray nem engedte.
Bár hangosan soha nem ismertem volna be, de belül tudtam. Egyedül maradtam. Az üresség kiáltott belőlem. Felnéztem az égre, majd olyasmit kívántam amit lassan tíz éve nem. A szüleinket akartam vissza kapni, de tudtam ez teljességgel lehetetlen.
Levy
A hirdető táblán új küldetések halma mutatkozott. Mindenképpen olyat kerestem amit ha elosztunk négy felé akkor is sokat kapunk érte. Nira ott ácsorgott mellettem, és igyekezett úgy tenni mintha neki mindegy lenne, hogy mit csinálnak. Azonban az ahogy a kardja markolatán dobolt mindent elárult.
Hozzászokott ahhoz, hogy valamit mindig kell csinálnia, így most unta magát. Nem neki való volt, hogy pihenjen. Kicsit hasonlított Natsura. Ő se szerette, ha nincs munka éppen.
-Azt a bolondot az hajtja, hogy minél többet bizonyítson. Nekem meg muszáj valamit csinálnom hiszen ebből élek-mondta csendesen a lány.
Megint sikeresen elfelejtkeztem arról, hogy olvas a gondolataimban. Nira ellökte magát a faltól, majd mellém lépett.
-Ez mi?-kérdezte.
Egy fekete szélű papírt vett elő a hirdetések alól.
-Szabadítsatok fel minket a zsarnok hatalma alól és a szolgálatotokba szegődünk. Egy alattomos varázsló fogva tartja egykori munkáltatónkat, ezzel minket is. Szabadítsátok ki és mi is felszabadulunk! A jutalomnak nincs határa! Segítsetek-olvasta fel hangosan.
Össze ráncolta a szemöldökét, majd Reilára nézett aki éppen akkor jött oda hozzánk. Bár Gray kezét nem engedte el, azért oda hajolt, hogy ő is lássa amit a nővére mutatott neki.
-Ez nem a...
-De az. A Diamond család címere. Az írás bár sietős és kapkodósan írt, de szinte biztosra venném, hogy apánk írása.
-Az hogy lehet. Tíz éve meghalt...
-Ezek szerint nem.
Nira rám nézett. Nem kellett mondania semmit se. Tudtam, hogy mire gondol. Elkértem tőle a lapot, majd átolvastam én is a segítség kérést. Tényleg férfi írásnak tűnt, de nem hittem volna, hogy az apjuk írása.
-Muszáj kiderítenünk, hogy ki írta-mondta végül Reila.
-Igen. Levy ugye nem akarsz velünk jönni?-kérdezte Nira céltudatosan.
-De hogy nem megyek.
-Még Gajeel nélkül is?-kérdezett vissza.
-Én is megyek.
-Nem hiszem, hogy bírnád a magasságot. Villámutazás Diamond módra. Csak a legszükségesebb fegyvereinket tudjuk vinni. Te meg elég nehéz vagy. Két vékony lányt elbírok, de te már nehéz lennél.
-Hogy vinnéd el őket?-kérdezte a mester.
-Diamond módra-húzta ki magát.
Gajeel Reirára nézett aki biccentett.
-Hát jó, de Lily veletek megy és vigyázz Levyre helyettem is-mondta végül.
Rá néztem, de ő csak megcsókolt.
-Törlesztek még a zsoldos lányok felé. Csak azt csinálom amit ők mondanak-súgta a számba.
-Akkor én se mehetek ugye?-kérdezte Gray csalódottan.
Reila megfordult, majd átkarolta a nyakát. Nem tudom mit mondott neki gondolatban, de az biztos, hogy Grayt megnyugtatta. Magához húzta a lányt, majd megcsókolta. Nira csak a szemét forgatta, majd magához hívta Lilyt.
-Hear is megy!-kiáltotta a kis sötétkék exeed.
-Ahogy Sunny is veletek tar!
-Végtére is ti könnyűek vagytok. mindjárt jövök-mondta, majd eltűnt a szemem elől.
Néhány másodperc múlva a lépcső tetejéről jött le kezében jó erős és hosszú kötéllel.
-Gyerünk Julia szakadj el a Rómeódtól, mert dolog van-mondta és karon ragadta a húgát, aki még mindig Grayt csókolta.
-Hékás!-kiáltotta a lány, de Nira kirángatta az udvarra.
A kötél két felét a húga kezébe nyomta, majd kihúzta azt. Ő középen állt.
-Gyere hercegnő. Ülj fel a hátamra.
Mire kettőt pislogtam már Nira hátán ültem. Ő maga a két foga közé vette a kötelet, majd lehunyta a szemét. Egy pillanatnyi kékes fény vette körül, majd éreztem, hogy nőni kezdek. Igazából nem én lettem magasabb hanem Nira alakult át egy hatalmas fekete tollú madárrá. Ahogy Kitárta a szárnyait Reila a földön gyakorlott mozdulattal megrántotta a kötelet, majd hagyta, hogy a vissza csapódó szárak magukkal rántsák. Néhány másodperc múlva stabilan ült mögöttem. A három exeed elém vackolt én meg átkaroltam őket.
Nira kitárta szárnyait, majd a magasba röppent.
Nira
Még hallottam a mester gondolatait, ami arra biztatott minket, hogy vigyázzunk egymásra, de már nem törődtem vele. A tudat, hogy a szüleink akár élhetnek is boldogsággal töltött el és erőt adott nekem, hogy gyors szárnycsapásokkal haladjunk úti célunk felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése