Reila felébred

Levy 

Gray ott toporgott a gyengélkedő ajtaja előtt. Nem értettem miért nem megy be, de aztán rá jöttem. Félt attól, hogy Nira esetleg rá támad, amiért megakadályozta, hogy megölje Juviát. Éppen megakartam szólítani, mikor bentről boldog vakkantások hangzottak fel. 

Össze néztünk, majd egyszerre nyitottunk be. Nira az ágyon feküdt kutya alakban Reila meg kicsit kómásan simogatta a fejét. 

-Rea hogy vagy?-kérdeztem boldogan. 

-Szegény lány kicsit kómás, de amúgy úgy látom jól van-mondta Natsu. 

Felmerült bennem, hogy vajon mióta lehet itt, de aztán rá jöttem, hogy nem rám tartozik. Gray a sarokba húzódott. Távol tartotta magát az eseményektől. Nira vissza vette emberi alakját, majd átkarolta a húgát. 

-Szegény lány nem irigylem-súgta Gajeel. 

Mielőtt válaszolhattam volna Gajeel az ágyhoz lépet, majd a vállára kapta Nirát. 

-Hagyd már, mert a végén megölöd-mondta, és vissza lépett mellém. 

-Tegyél le! A húgom mellett akarok lenni!-kiabálta, mire Reila haloványan elmosolyodott. 

-De ha agyon szeretgeted akkor csak megfújtod! Hagyd pihenni. 

Nirán látszott, hogy tiltakozni akar, de valamiért nem tette. Helyette lelógatta a kezét Gajeel előtt, és lehajtotta a fejét, mintha elájult volna. 

-Gonosz vagy-mondta duzzogva. 

-Skacok-mondta Rea halkan. 

-Miért nem hagyjátok pihenni szegényt?-kérdezte Sunny komolyan. 

Mindenki rá nézett Nira kivételével. 

-Mi van? Szerintem egy felépülő szervezetnek szüksége van a pihenésre. Ahogy neked is keményfejű nővérke. 

-Ha már itt tartunk. Miért is követtél minket? Azonkívül, hogy Rea társa akarsz lenni?-kérdezte Gajeel. 

-Heart az unoka húgom. Alap, hogy vele is szeretnék lenni. 

-Ez elég nyilvánvaló ok...Na jó Natsu Happy kifelé! Gajeel te meg hozd Nirát. Hagyjuk Reát pihenni... 

-Gray meg maradhat? Maradni akarok-mondta kapálózva a lány. 

Gajell felsóhajtott, majd fogta és kivitte a szobából. Még visszanéztem Grayre, majd követtem őket. 

Nira a teljes céhen keresztül hisztizett, mert nem maradhatott a húgával. Mindenki őt nézte. Ahhoz képest, hogy húsz éves elég gyerekesen tudott viselkedni. 

-Na, gyere pici baba keresünk neked egy jó kis albérletet.-mondta Gajeel.

Juvia 

Láttam ahogy Gray-sama felmegy a gyengélkedőbe. Nem sokkal később Levy-chan és Gajeel-kun is követte őt. Pár percig semmi nem történt, majd farkas vakkantások hangzottak fel. Csak tíz percet kellett várnom, és Gajeel jelent meg a lépcsőfordulóban. Vállán Niranu vergődött, miközben Levy-chan magyarázott valamit. 

Az egyik oszlop mögé húzódtam. Elég jól emlékeztem rá mennyire eszement volt, mikor a húgát bántottam. Más is kiakadt volna, de ő szabályosan megörült. Igazából nem is értettem, hogy mi ütött belém. Igen féltékeny vagyok rá, de ez még nem ok arra, hogy félholtra verjem az embereket. Ez nem én voltam. 

Egy ideig vártam, hátha Gray-sama vissza jön, de nem jött. Kimentem az épületből, majd megkerültem azt. A gyengélkedővel szemben volt egy fa. Felmásztam rá, majd benéztem az ablakon. 

Döbbenten néztem az eseményeket. A lány az ágyon ült. A párnák felpóckolva tartották a hátát egyenesen. Kicsivel arrább Gray-sama ült az ágy szélén. Fájt látnom, hogy mosolyog miközben a lánnyal beszélget. 

Velem soha nem csinált ilyet. Mintha tört szúrtak volna a szívembe. Könnyek homályosították el a szemem miközben felettem viharfelhők gyülekeztek. Gray-sama megérezhetett valamit. Fel állt és az ablakhoz lépett. Mikor meglátott a fán össze vonta a szemöldökét, majd elhúzta  a függönyt. 

Az eső zuhogni kezdett. Lemásztam a fáról, majd rohantam kifelé a városból. Sárban csúszkáltam, miközben próbáltam tisztán látni a könnyeimtől és az esőtől. Kicsi választott el attól, hogy le ne essek egy szakadék szélén. Nem is figyeltem oda, hogy merre megyek csak mentem. 

Az a mozdulat, jobban fájt, mint az, hogy nem engem választott. A ki tövis mélyre hatolt, és kard lett belőle. Fájdalmat még így nem éreztem. Testem nem volt még ennyire a börtönöm mint most. Fájt minden tagom, de nem tudtam, hogy honnan ered. Szenvedtem és meg akartam halni. Soha nem éreztem még ilyet. 

Az erdő mélyén a folyó állított meg. A máskor szikrázó kék víz, most iszapos volt és szürke. Az eső felverte a hordalékot, így a víz nem volt tiszta. Lerogytam a partra és csak zokogtam. Fáztam kimerült és magányos voltam. Tehetetlenül hagytam, hogy az elemek megtépázzanak. 

Nem is figyeltem az idő múlását. Ahogy telt és már nem a nappali eső áztatott, hanem az éjszakai kezdtem rá jönni, hogy én magam voltam aki eltaszított mindenkit magától. 

Ha csak simán megkérem, hogy hagyja békén Gray-samát ő még most is szóba állna velem. Nem nekem megkellet támadnom azért amit Levy-chan mondott. Pedig ők bizalmat szavaztak nekem, mikor ide jöttek. Nem tekintettek rám ellenségként pedig annak a céhnek voltam én is a tagja, amelyik elrabolta őket, és támadást indított a maradék zsoldos ellen. Most már biztos nem bocsájtanak meg nekem. 

Hogy lehettem ekkora hülye? A barátaim tudják mit tettem. Mind elfognak kerülni. Egyedül maradtam. 

-Miért!!!!!!!!!!!! Miért Juvia lett ilyen gonosz szándékú! Miért Juvia szenved a legtöbbet?!-kiabáltam az ég felé, de választ nem vártam. 

Könnyeim megállás nélkül folytak. Senki nem volta aki meghallgathatna, így nem is értettem, miért sajnáltatom magam. Ebben az egyenletben én voltam az aki féltékenységből Reila-chanra támadt, és ő volt az aki mágia hiányában nem tudott sokáig védekezni. Én voltam az aki bármit megtett volna, hogy megölje. 

Meg is érdemeltem volna, hogy Nira-sama megöljön. Juvia nem élhet így. Nincs velem Gray-sama és valószínűleg mindenki haragudni fog rám. Szégyelltem magam,de már késő volt. 

-Miért hagytátok, hogy megtegye Juvia amit tett?-kérdeztem az éjtől.

Nira 
Gajeel egy nagy ház előtt rakott le. Pontosítok dobott le a válláról. Gyors felugrottam, majd körbe néztem. Hatalmas kertel ellátott épület volt. Ha jobbra fordulta láttam Levy házát, ami jó pont volt. 

-Mennyi egy ekkora monstrum albérleti díja?-kérdeztem. 

-Ha ketten fizetitek akkor csak fejenként hetven ékkő-válaszolta Levy. 

Gajeel kulcsokat zörgetett, majd a kezembe adta őket. A ház hatalmas volt. A konyha és a fürdőszoba tökéletesen felszerelt, a szobák azonban csak félig voltak berendezve. Volt könyvespolc, és ruhás szekrény, de ágy sehol nem volt. Helyette matracok voltak. A semminél ez is jobb. 

-Nos? Elég nagy ez kettőtöknek?-kérdezte Gajeel. 

Egy pillanatra elkaptam a gondolatait, mire kajánul elvigyorodtam. 

-Nagyon jó, de lehet mégis maradunk Levynél. Sok lenne a takarítani való-mondtam. 

-Ugyan már. Neked egy csettintés, és ragyog a ház....-rávigyorogtam a fiúra, mire az felháborodott-Nehogy már! Csak szívatsz ugye?-kérdezte. 

-Lehet, de nem is tudom... Persze, hogy szívatlak-mondtam nevetve. 

Levy csak a fejét kapkodta közöttünk. Váratlanul feltámadt a szél, majd elkezdett zuhogni az eső. Kinéztem a konyha ablakon, majd megláttam Juviát, ahogy elszalad valamerre. Valami komoly dolog történhetett az már biztos. Míg egy vonalban voltunk tisztán kivehettem kétségbeesett gondolatait. Valahogy nem tudtam szánni, de még is. Pillanatok alatt rá kellett jönnöm, hogy csak nem akarom szánni. Az az énem aki az emberek megmentésére lett kiképezve azonban igenis szánta a lányt. 

Haragudtam rá, hogy majdnem megölte a húgom, de tudtam, hogy csak egy nagyon rossz tulajdonsága tört a felszínre. Olyan jellem amit a Phantom Lord vert belé. Felsóhajtottam, majd megfordultam. Gajeel éppen Levy nyaka hajlatába temette a fejét, miközben a keze felcsúszott a lány gerincén a lapockáig. 

-Szóljatok ha zavarok-mondtam, mire a fiú felmordult. 

Levy zavartan bontakozott ki az öleléséből, de teljesen elszabadulni nem tudott. 

-Ideje bemennem a városba. Jöttök? 

-Esik az eső-mondta Gajell. 

-Jaj és akkor be rozsdásodsz? Nem vagy te cukorból-mondtam, de azért egy levegő buborékot köréjük vontam.-Most már nem fogsz megázni. 

Levy kuncogott. A céhig kísértek, majd ott elváltunk. Magamban listáztam mire van szükségem. Megkerestem a ház tulajdonosát, majd alá írtam a papírokat. Az idős bácsi elkérte az első havi lakbért, majd adott egy ernyőt. Nem akartam megbántani, így elfogadtam. Utam során sikerült vennem két teljes ágynemű készletet, majd hozzá illő huzatot is. A kis pénzből ami maradt kaját vettem. 

Furcsa volt a saját házunkba vissza menni. Gyors felhúztam a két ágyneműt, majd elraktam az ágyneműket a helyükre. Mivel csak egy erkélyes szoba volt így azt meghagytam Reilának. Ha húgom kiment az erkélyre pont egy nagy cseresznyefával találta szembe magát. Tudtam, hogy szeretni fogja ezt a szobát. 

Az enyém éppen a városra nézett. Pontosan Levy házára láttam rá és ha figyeltem még hallottam az onnan érkező hangokat. Még egyszer körbe jártam a házat, majd megint magam köré vontam a védőburkot. Az eső még mindig zuhogott. 

Mikor vissza értem a céhbe rögtön elindultam a gyengélkedő felé. Már az emeletre vezető út felénél tartottam, mikor valaki  a nyakamba ugrott. Mivel erre nem számítottam, így ösztönösen hátra léptem. Sajnos nem a következő lépcsőfokra, így egyenes út vezettet a földszintre. Azonban a zuhanás elmaradt. Jég csápok kapták el a karjaimat fentről, és tűz háló fogott meg alulról. 

-Reila nyugi! Ne öld meg a nővéred-mondta Gray a lépcső tetejéről. 

-Még, jó, hogy Nirában sem tehet kárt a tűz-mondta Natsu az alsó lépcsőfokról. 

-Egyet kell értem velük. Hamar felkeltél-mondtam és talpra állítottam a húgom. 

-A vihar Nee-chan-mondta a hajamba temetve a fejét. 

-Egész nap remegett mint a nyárfa. Most már tudom miért-mondta Gray, miközben meg állt mellettünk. 

-Hát igen. Reila fél a vihartól. 

-Pont mint Lily?-kérdezte a jégmágus. 

Megvontam a vállam, majd vissza kísértem a szobába a húgom. 

-Na ideje, hogy felépülj, mert végre van albérletünk-mondtam. 

Tudtam, hogy tudja, hogy csak figyelem elterelésnek szántam, de be vált.