Régi új veszély

Levy

Minden vissza tért a normális kerékvágásba. Azaz talán még jobb is lett. Nira és Reila kapcsolata erősebb lett mint valaha és nem telt el úgy nap, hogy egy órát nem edzettek volna. Néha a szüleik is besegítettek. Ilyenkor Nira mindig feszes háttal állt neki az edzéseknek.

Úgy tűnt csak az apjukat érdekli, hogy a lánya Sárkány mester képességgel rendelkezik. Ő igyekezett segíteni Nirának kitapasztalni az erejét, több kevesebb sikerrel. Azonban az nagyon is szembetűnő volt, hogy főleg Reilával foglalkoznak.

A két lányt azonban nem zavarta ez. Mondjuk azért láttam, hogy Rea kerüli a szüleit. Ami a fiatalabb zsoldost lány illette, egyre gyakrabban fordult elő, hogy reggel csak a nővére várt az ajtómban, ő maga, meg a céhben csatlakozott hozzánk, persze Gray társaságában. Egy szóval minden rendben volt a céhben.

-Min álmodozol ennyire hercegnő?-kérdezte Nira vigyorogva.
-Mintha nem tudnád-vágtam vissza, mire nyelvet öltött rám.

Amióta újra a teljes ereje felett kontrollja volt néha nagyon kibírhatatlan tudott lenni az enyhe pimaszságával. Hát igen ez is megváltozott. Nira pimaszabb, Reila meg mosolygósabb lett. Na meg a külön edzéseik is mások lettek.

-Még mindig nem tanulta meg, hogy ne így köszöntsön korán reggel?-sóhajtotta a lány, majd a hajába túrt.

Szét se kellett néznem, hogy tudjam kiről beszél. A következő pillanatban laza mozdulattal hátra csapta az öklét, mire Natsu megint bele rohant a kezébe.

-Már három napja ezt csinálod. Miért nem találsz ki valami jobbat-mondta szembefordulva a fiúval aki az állkapcsát masszírozta.

-Lehet mazochista vagyok. Ma erősebbet ütöttél-mondta panaszosan a fiú.

Nira a szemét forgatta, majd vissza fordult felém. A következő pillanatban Natsu elkapta a derekát és lerántotta. A zsoldos lány azonban nem hagyta ennyiben.

-Már megint verekedéssel kezdik a napot?-kérdezte Makarov mosolyogva, amikor leültem a pult mellé.

-Dragneel soha nem tanul a hibáiból... És már megint veszteni fog...

Gajeel nevetve nézett Natsuék után. Mikor Natsu így támad a lányra, annak mindig az lesz a vége, hogy Nira kikergeti a városból, és jól megfuttatja.

-Majd be nő a feje lágya-jegyeztem meg, reménykedve a lehetetlenben.

Gray valami nagyon nagy hülyeséget súgott Reila fülébe, mire az erőből rácsapott a karjára. Nira csak a szemét forgatta ezen, közben elnézett a fejük felett. Követtem a tekintetemmel az övét és megláttam a mester, aki szerény csoportunkhoz tartott.

"-Bármit is mond kérlek találj ki valamilyen kifogást, hogy miért nem engeded meg, hogy Reila a fiúkkal menjen."-hallottam Nira hangját a fejemben.

Nem volt időm megkérdezni, hogy mire gondol hiszen ekkor a mester mellénk ért.

-Gray Natsu volna egy küldetésem számotokra-mondta a mester és én rögtön tudtam mire mondta Nira, amit mondott.

-Mehetek velük?-kérdezte Reila Gray vállára hajtva a fejét.

-Nem!-vágtam rá rögtön a mesterrel.

A lány rám nézett. Nagy kék szemei könyörögtek, de én most nem hatódtam meg.

-Nem mehetsz!-mondtam határozottan.

-Kérlek hercegnő!

-Nem! Az nem járja, hogy mindig a nővéredre hagysz engem! Mellesleg edzened is kell, mivel akárhogy számolom öt évet kell bepótolnod!-kimondtam ami bennem volt.

Lehet túl szigorú lettem vele,de ez volt az igazság. Könyörgöm két zsoldosom körül, csak az egyik van velem mindig a másik az utóbbi időben szinte teljesen eltűnik mellőlem. Ez nem járja. Sokat mondó pillantással néztem rá, mire ő lebiggyesztette az ajkait.

"-Köszönöm, de nem gondoltam, hogy ennyire a szíveden viseled azt, hogy egyedül vagyok veled."

Na persze. Nem olvas eleget a gondolataimban.

-Tényleg nem jöhet velünk?-kérdezte Gray a mestertől.

-Parancsot kaptam és ha nem akarok sötét zsoldossá válni akkor maradnom kell-mondta a lány.

Hűha ezért nem leszek a szíve csücske. Gray elszontyolodott, de azért szó nélkül indult Natsu után. Még egyszer megcsókolta a fiatal zsoldost, majd kiment az ajtón. Reila szeme izzott, de éreztem, hogy haragja nem nekem szól.

-Ez a te műved!-csapott erőből a nővére felé, de az csak megfogta a kezét és rá nézett.

-Igen... Remélem nem kell mondanom, hogy amíg nem leszel zsoldossá avatva nem mehetsz nélkülem semmilyen küldetésre.

-De igen is mehetnék, ha nem lennél ilyen aggódó!

-Nem drága húgom nem mehetnél egyedül küldetésre.

-De igen! Megtudom védeni magam!

Nira váratlanul felpattant, majd egy gyors lendülettel a húga háta mögött termett és hátracsavarva annak kezét, az asztallapra nyomta a lányt.

-Biztos vagy benne? Engem ismersz és még így is megleptelek. Nem vagy elég gyors és nem vagy elég képzett-mondta.

-Engedj el!-mondta Reila.

-Biztos? Szerintem rád férne egy jó nagy edzés! Mi az első lecke amit zsoldostanítványként megtanulunk?-kérdezte Nira.

-Engedj el!

-Nem jó válasz-mondta és még jobban az asztallapnak nyomta a lányt.

Reila küszködött, de nem tudott válasszal szolgálni.

-Nira enged el!-mondtam határozottan.

A lány elengedte a húgát, de amikor az fel állt és megfordult a nővére kardjával találta szembe magát. Nira a szíve fölé tartotta a pengét. Nagyon megijedtem, hogy nem remeg a keze és a tekintete jég hideg. Úgy tűnt Reiát is megrémíti a látvány, mert megmarkolta az aszal lapját és úgy nézett rá.

-Nos Reila?-kérdezte Nira metszőn hideg hangon.

-Nem emlékszem rá...

Nira finoman elhúzta a kardját a húga előtt mire annak ruhája megszakadt. Ezután vissza rakta a pengét a lány mellkasához.

-Első szabály amit ezek szerint nem elégé tanítottam meg veled. A tanítvány és mentora együtt legyőzhetetlen, de külön a biztos halál vár rájuk. Vagyis ha szétszakítanak egy mentort és a tanítványát úgy le lehet győzni őket. Második szabály?

-A tanítvány túl éli a mentora halálát, de a mentor nem éli túl ha a tanítvány hall meg...

-Nos kövezz meg érte ha nem akarok meghalni, csak mert te a pasiddal akarsz lenni. Harmadik szabály?

-A mentor megérzései kilencvenkilenc százalékban helytállók, így a tanítványnak kötelessége követni őt, még ha nem is ért vele egyet.

-Pontosan. Szóval ha azt mondom neked, hogy elsősorban azért kértem a hercegnőt, hogy parancsolja neked azt, hogy nem mehetsz, mert érzem, hogy valami rossz készül akkor nem kérdőjelezed meg a döntésem!

-Nem...kérdőjelezem meg...Hajnal Csillag-válaszolta Reila alázatosan.

A mozdulatot nem láttam, de a kard és a hüvely súrolódását halottam. Mire egyet pislantottam Nira kardja megint a helyén volt.

-Gyerünk edzeni-mondta az idősebb lány.

Rám nézett, majd elindult kifelé az udvarra. Reila nagyot nyelt, majd követte. Néhány perc múlva hangos csattanások jelezték, hogy a két lány keményen bele kezdett az edzésbe. Fények villództak az udvarban, és időnként hangos morgás is felhangzott. Ilyenkor Gajeel és Wendy megborzongott. A sárkányokhoz húzórészük elég hamar reagált Nira új képességére.

Hiszen már akkor érezték a vonzást amit a lány bocsájtott ki magából, amikor nem tudtuk, hogy Nira Sárkány mester képességekkel rendelkezik.

-Fura, hogy van köztünk valaki aki erősebb nálunk még is sárkány vér van az ereiben-mondta Gajeel és a vállamra hajtotta a fejét.

Hát igen. Egyet értettem vele.

***

Az eső esett odakint. Igaz csak a céh körül (hála Juviának), de a zsoldos lányokat ez nem igazán zavarta. Legalább is Nirát nem, hiszen ő kérte, hogy legen ilyen edzésük is. Az apjuk nem szólt bele, hogyan csépeli egymást a két lány. Kivételesen az anyjuk se panaszkodott amiatt, hogy a kicsi Reának valami baja lesz ha nem vigyázz a nővére.

Már egy hete, hogy a fiúk elmentek és a lányok szinte folyamatosan edzettek. Nira megérzése komolyan megrémített, főleg, hogy mind tudtuk, hogy helytálló volt. Aznap kaptunk egy fenyegető üzenetet, hogy Silver eljön a két lányért. Úgy tűnt a lányok felkeltették Gray apjának a figyelmét. A férfi biztos a fejébe vette, hogy megcsonkítja a Fairy Tailt amennyire lehet.

Én aggódtam a lányokért, de ők inkább egymásért aggódtak. Na meg persze Rea a párjáért is. A fiatalabb lány megfogadta, hogy ha Silver megint bántani akarja Grayt nem áll jót magáért. Ezért a szent céléért, még egy kiadós kimerültséget is képes volt bevállalni. Mondjuk ha Gajeelnek lenne ilyen apja én is megtenném érte.

Felnéztem Gajeelre, majd valamiért átkaroltam a nyakát és hozzá bújtam.

-Baj van kicsim?-kérdezte, miközben átfogta a derekam.

-Csak gondolkodom... Jó , hogy neked nincs ilyen örült apád mint Graynek-mondtam, majd lehúztam magamhoz, hogy megcsókoljam.