Kimerülten rogytam le a földre. minden erőm kivette a több napos séta, ráadásul ahogy közeledtünk a hegy felé a sárkány üvöltése is erősebb lett. A hegy lábánál, már nagyon hangos volt, de sajnos nem állhattam ott meg, hogy befogjam a fülem.
Váratlanul egy energia fal lökte hátra az elől haladó Reilát, aki így kis híján leesett a hegyről. Ha Juvia nem kapja el egy vízbuborékkal biztos össze zúzta volna magát odalent.
-Juvia nem hagyja, hogy megint megsérülj-mondta a lány, majd óvatosan Gray mellé navigálta Reilát.
-Jól vagy?-kérdezte Gray aggódva és közben a karjába kapta Reilát.
-Igen... Köszönöm Juvia-mondta a lány halkan.
-Ne köszönd... Juvia, csak törleszti a bűneit... Juvia megígérte Nira-sannak, hogy vigyáz Reila-sanra, ha ő nincs mellette.
Reila megdermedt, majd lehajtotta a fejét.
-Jellemző a nővéremre...Mindig azt lesi, hogy engem, hogy tudna megvédeni... Azért köszönöm.
Reila kibontakozott Gray öleléséből, de előtte arcon csókolta a fiút. Most már óvatosabban közelítette meg a barlang bejáratát, és csak a bottal nyúlt annak szájához. A rúnák felizzottak és a következő pillanatban bot hátra rúgott, kirántva ezzel a lány vállát.
Reila olyasmit csinált amit még soha nem hallottam tőle. Szitkozódott, de valami egészen más nyelven. Fájdalmasan fogta a vállát és dühösen nézte a bejáratott.
-Reila-chan....
A zsoldos a fiatal sárkány ölő felé fordult. Biztos látta mit akarhat a kislány, mert minden szó nélkül letérdelt és hagyta, hogy az meggyógyítsa. A szokásosnál sokkal tovább tartott Wendynek a művelet és nagyon ki is merült.
-Mágia nélkül nem jutunk be, de mágia mentesen sem... Áh miért nem figyeltem amikor Nee-chan ezekről a pajzsokról tanított?-kérdezte, majd lerogyott a földre, pont mellém.
Ahogy ő le ült mindenki jobbnak látta lepihenni. Gajeel közvetlenül a hátam mögé ült. A többiek elhelyezkedésén nem lepődtem meg. Gray Reila mellé telepedett le, Erza és Juvia nem messze tőlük. Wendy és az exeeddek egy kis kiemelkedésre ültek le. Csak Natsu maradt állva és nagyon óvatosan szaglászott a barlang körül.
-Nira bent van-súgta végül és a barlang szája elé ült.
-Eddig is sejtettük-mondta mormogós párom.
Natsu olyan merev tartással ült ott, hogy azt még Rea is megirigyelhette volna. Nem csinált mást csak hallgatózott és néha nagyon kicsivel közelebb ült a bejárathoz.
Reila törökülésbe ült, majd kihúzta magát és kezeit úgy rakta a térdeire, hogy a tenyerei felfelé nézzenek. Lehunyta a szemét és jó néhányszor kifújta a levegőt, majd jó mélyen megint be szívta. Nem akartam elhinni amit látod, pedig azt csinálta. Meditált, bár nem adott ki fura hangokat, mint ahogyan sokan elkövetik azt a hibát.
Nagyon sokáig nem történt semmi, majd váratlanul a csendbe megint bele hasított a sárkány vad üvöltése. Rémülten kaptam a fülemhez a kezem. Az egész hegy beleremegett ebbe a kiáltásba. Nagyon rossz előérzetem támadt, mert nem csak, az volt a furcsa, hogy naplemente után soha nem hallottuk a kiáltást, hanem az is, hogy a nyomában fájdalom költözött Gajellék szemébe.
-Mi a fene történt?-kérdezte végül Erza, mert őt is aggasztotta a sárkányölők viselkedése.
Nira
A testem eddig bírta. Amikor utoljára bekapcsolta a gépet éreztem, hogy valami végleg elszakad bennem, de tartottam magam. Ha kell meghalok, de nem hagyom, hogy elvegye a mágiámat. Erőtlenül lógtam a bilincsekben. Sajnos hiába törtem össze még olt bennem életerő és így csak ott csüngtem.
-Uram...-halottam egy idegen férfi hangját.
-Mond!
-Nem akarok beleszólni, de a lány nem fogja megélni a reggelt...
-Azt hiszed nem tudom?!-csattant fel a névtelen.-A ribanc nem volt hajlandó ideadni az erejét, de most már mindegy...
Hangos robaj szakította félbe a beszédét. Csodálkoztam is rajta, hogy még egyáltalán hallok hiszen, már a szemem nem bírtam kinyitni olyan gyenge voltam. Csak a hallásomnak köszönhetően éreztem, hogy rohanó léptek haladnak felénk.
Levy
A három sárkányölő ereje egyszerre csapódott a védőfalba aminek köszönhetően az megadta magát. Nem tétováztunk, csak rohantunk befelé. Reila ment elől és aki az utunkba került az gyorsan a túlvilágra küldte a botja egy ütésével. Hamarosan egy szabályosan kivágott folyosón szaladtunk, majd egy hatalmas ajtó került az utunkba. Natsu és Gajeel egyszerre bombázták meg, mire az tokostul kiszakadt a helyéből. Berohantunk, de rögtön utána meg is torpantunk, mert Rea döbbenten állt meg.
-Nézzenek oda kit látnak szemeim... Reila Dimond!...Oh Gajeel és Juvia is veled vannak? Milyen kellemes meglepetés-mondta egy férfi.
Gajeel torkából morgás tört fell, majd védelmezőn elém állt.
-Te rohadék! Hol a nővérem!-kérdezte Reila és fogást váltott a boton.
-Valószínűleg mostanra meghalt-mondta a férfi vigyorogva.
Mind döbbenten néztünk rá.
-Nem halt meg!-mondta dacosan a lány, bár a hangja remegett.
-Tény hogy nagyon erős volt, de mostanra minden ereje elhagyta már-mondta a férfi nagyobb vigyorral a száján.
-Nem elég neked egy sárkány ereje? Miért kell neked még a Dimond lányé is?-kérdezte Gajeel.
-Sárkány? Nincs egy sárkány ... Hacsak nem egy sárkány mágusra gondolsz-mondta elgondolkodva és oldalra fordította a fejét.
Arca látszólag ráncba szaladt és valamit nagyon nézett a háta mögött.
-Az utolsó sárkány mester háromszáz éve meghalt apám dédapja személyében. Azóta nem reinkarnálódott ez a képesség senkiben sem-mondta Reila.
-Meglehet, de ha a tény amire most rá jöttem igaz, akkor még... Kapcsoljátok be a gépet!
-De uram már halott nem tudja kinyerni belőle az...
-Csináld amit mondtam, vagy te leszel a következő!-üvöltötte a férfi.
Egyik szolgálója oda ment egy géphez, majd megnyomott rajta egy gombot. Néhány másodpercnyi zúgás után az a rémisztő üvöltés felharsant.
-Van még benne élet, hiszen ő egy sárkány mester!-mondta a férfi boldogan és megfordult.
A termet a sárkány hangja töltötte meg, de nem volt egy sárkány sem a géphez kapcsolva. Elborzadva láttam, hogy a férfi mögött pecsétkővel borított bilincseken Nira vergődött, és az ő torkából törtek elő a hangok.
-Enged el!-sikította Reila.
A férfi azonban nem foglalkozott vele, csak nézte ahogy a lány meg meg rándult. Nira szájából vér folyt ki és ahogy egyre nehezebben vette a levegőt az a gyanúmat keltette, hogy belsővérzése van, méghozzá nem is kevés. Csak álltam ott miközben a pokol elszabadult.
Reila a Névtelenre vetette magát, ahogy a sárkányölők is. Mi kicsit későn kapcsoltunk. Erza és Juvia megtisztították Gray előtt a terepet aki, így lekapcsolta a gépet, én meg Nirához rohantam. Minden mágiával igyekeztem levenni a bilincseket, de semmi eredménye nem volt. Közben a többiek vadul küszködtek. Rea bírta a legtovább a névtelennel. Gajeel és Wendy éppen akkor keltek fel a terem falától, amikor Natsu hozzájuk csapódott. Reila kegyetlenül püfölte ellenfelét. Erőt adott neki az a fajta szeretett, ami a nővéréhez kötötte. Én már a könnyeimmel küszködtem, amikor hirtelen jégszilánkok röppentek a bilincsekbe, megfagyasztva azt. Fém záporozott, ahogy az engedett a jég szorításának, Nira meg erőtlenül előre bicsaklott egyenesen a karomba. Megakartam köszönni Graynek, hogy segített, de amikor oldalra fordultam a torkomra fagyott a szó.
Reila körül ciklonhoz hasonló szél kavargott elemelve a haját a tarkójától. Kezén egy gyémánt formájú jel kéken ragyogott fel, pont ugyan akkor amikor Nira kezén vörösen. Döbbenten néztem egyik lányról a másikra. Reila körül a szélbe levélformájú jégszilánkok keveredtek, majd a lány következő botlendítésénél a férfi felé vették útjukat. Látszólag a lány fel se fogta mi zajlott le, mert amint a férfi nem figyelt rá, oda szaladt hozzánk.
-Nee-chan!-mondta szinte hisztérikusan.
Bal kezével megfogta a nővére kezét, mire mind a két gyémánt forma fel izzott bár ő mintha ezt nem vette volna észre.
-Nira!... Nyisd ki a szemed és mond, hogy bolond voltam amiért ide jöttem... Mond, hogy haragszol rám, mert szinte elfelejtettelek...Nee-chan!.. Ne... ne hagyj itt kérlek.
Nira nem válaszolt hiába szólongatta a húga. Reila arcán könnyek folytak végig, majd a nővérére borulva hangos zokogás tört fel belőle. A ciklon megint megjelent körülötte, így kénytelen voltam Nira másik oldalára menni, ha nem akartam, hogy elérjen a szél amiben a jégszilánkok voltak. A fiatal lány tényleg nem volt tudatában, hogy a harag, a keserűség és a nővére összetört testének látványa vissza hoszta az erejét, ami most szabadon tombolni kezdett kettejük körül.
Nira
Éreztem. Ez volt az első tiszta és ép gondolatom, miután a férfi megint rám kapcsolta a gépet. Előtte még hallottam a barátaim és a húgom hangját, de utána már nem éreztem, csak a kínt. Most is érezte, de ez más volt. Éreztem Reila kezét a kezemen, hogy a családi jelünk felizzik, pont mikor a tanítványommá fogadtam. Éreztem a föld remegését, ahogy körülöttünk zajlott a csata, de azt is tisztán éreztem, hogy jeges szél kavarog körülöttünk. Éreztem ahogy a húgom a mellkasomon fekszik és zokog. Könnyei nyomán tűz kezdett el éledni bennem, majd elindult a teljes testemben.
Lassan minden erem megtöltötte és amikor, már úgy éreztem, hogy elindul a szívem felé rájöttem, hogy a tűz begyógyította a belső sérüléseim. A nyomában nem maradt más csak színtiszta energia. Olyan mértékű amit legalább őt éve nem éreztem. A mágiám újra a kontrollom alá került, ráadásul újfajta érzés is került bele. Soha nem éreztem ehhez fogható erőt. Nyers volt és nagyon erős, de a lényem egy olyan részéből tört utat magának, amit eddig nem is tudtam, hogy van, még is az én részem volt.
Hallásom kiélesedett, ahogy a szaglásom és a tapintásom is. A tüdőm hirtelen megtelt levegővel és én öt év után először, nem sima levegőt vettem magamhoz hanem az ősi mágiától hemzsegő levegőt szívtam be. Csak ekkor tudatosult benne, hogy Reila elkezdett meggyógyítani,a minek az lett az eredménye, hogy eltörölte belőlem az őt év kínt és szenvedést, amit az okozott, hogy ő elvesztette az erejét.
Éreztem a haragját, a keserűségét, bánatát és szeretetét, amit mind összegyűjtve magához tudta szólítani elvesztett mágiáját. Amint az ő teste reagált az elvesztett ismerősökre nálam is reagált a mágiám. Megszűnt az a kapocs ami belőlem táplálta a húgom, de újra ott volt a Mentor és Tanítványa kapcsa épen és erősen. Igaz eddig is ez tartotta életben őt, de most már megint újra a régi volt.
Az érzékeim nem csak eddig élesedtek ki. Megéreztem a pillanatot mikor lőttek felénk egy ártást. Nem kellett hozzá Levy sikolya,se a fiúk kiabálása. Felemeltem szabad kezem és abban a pillanatban, hogy kinyitottam a szemem egy pajzsot vontam magunk köré. Az átok nagy csattanással csapódott le róla, ami végre eljutott a húgomig, aki így rám nézett.
-Hello Szikra-mondtam mosolyogva.
-Nee-chan-suttogta Reila döbbenten, majd a nyakamba borult megint-Azt hitem meghaltál... Azt hitem elveszítelek és...
-Nyugi van... Amíg az én kis tanítványom ereje meggyógyít nem halok meg.
Rea döbbenten nézett rám.
-Csitítsd a ciklont, mert különben kénytelen leszek átnevezni téged-nevetem, majd lendületből fel ültem.
Izmaim ropogtak, de csak, mert olyan sokáig voltam kikötve, hogy elgémberedtek. Levy döbbenten és könnynes szemmel nézett minket, Reila közben igyekezett vissza hívni a ciklonját. Második próbálkozásra sikerült is neki.
A névtelen kiabálására össze rezzent, majd felé fordult. A férfi őrjöngve nézett ránk, mire én csak szélesen elmosolyodtam.
-Nos bemutassuk neki, hogy milyen igazán erős Mentor-Tanítvány kapcsolata?-kérdeztem.
Reila lenézett a kezére, ami köröl szikrák pattogtak jelezve, hogy készen áll. Macska mód nyújtózkodtam, majd fel álltam. A barátaink még nem vették észre a változást. Reila fel állt, majd harciasan a kezébe vette a botot.
Gajeel megint a névtelenre támadt, de megint a falnál kötött ki, mire Levy felsikított és oda rohant hozzá, nem foglalkozva azzal, hogy a férfi akár meg is öleti. A névtelen rögtön célba is vette, de Reával már ugrottunk is rá.
Levy
Reila a semmiből termett ott mellettem és emelt fel egy jégfalat, amire a férfi csapása vágódót. A követkő pillanatban Nira már ott is volt és ököllel gyomron vágta a férfit. Vad morgás tört fel a torkából, majd vörös lángok csaptak fel körülötte. Döbbenten nézte ahogy a lángok magasba csapnak, majd ott egy sárkányt formálnak. Nem volt időm azonban ezen csodálkozni. Hóvihar kerekedett körülöttem és Rea körül, majd a lány nagy lendülettel kicsapta oldalra a botját, mire a jeges ciklon eltakarította a felénk tartó embereket.
-Na így sokkal jobb harcolni-mondta a lány.-Siess fel tartom őket!
Csak bólintani tudtam, majd végre oda tudtam rohanni Gajeelhez. Aggódva letérdeltem mellé, és ahogy tőlem telt segítettem neki felülni.
-Basszus ez fájt-mondta és megfogta a karom.-Emlékeztess, hogy egyik Diamond lányt se bosszantsam fel ezentúl-mondta.
Halovány nevetés tör fel belőlem, de igaza volt. Nira eddig is ijesztő olt, de most valami nagyon más volt rajta. Ereje majdnem a duplája erősséggel vágódott ellenfelébe, gyorsabb lett és pontosabb. Feltűnt, hogy bár egy jó ideje csépelik egymást a férfival még sem fárad, sőt mintha egyre jobban erősödne. Reila a hátát védte, de ő is elszántan harcolt. Most láttam csak, hogy mekkora különbség volt a két lány között. Látszott, hogy ki a tapasztaltabb és, hogy melyikük az erősebb zsoldos.
-Reila mosolyog-mondtam halkan.
-Nekik a harc az életük-mondta Gajeel.
A két lány váratlanul egyszerre támadt a férfira. Nira tűz sárkánya a falnak taszította, Reila meg jéggel oda szegezte.
-Tűnjetek el! Mi elbánunk vele!
Kiáltotta Nira. Erza és Juvia biccentett, majd elindult kifelé. Karon ragadták Grayt, aki addig Wendyt tartotta a karjában. A kislány ájultan hevert, mint egy rongybaba és alaposan megnehezítette a fiú támadásait, de ő nem tette le a földre. Az exeedek utánuk repültek. Natsu látszólag ellenkezni akart, de Nira szabályosan kitaszította az ajtón. Észre se vettem, hogy Gajeel és én is kifelé rohanunk, amíg közre nem fogtuk Natsut és a többiek után nem eredtünk.
Az éjszaka hideg volt és csípős, de mi szinte meg se éreztük. Csak rohantunk a hegyről lefelé. Egy nap volt a felfelé vezető út, de mindössze egy fél éjszakába telt míg leértünk. Azonban még itt se álltunk meg. Erza a lehető legtávolabb vezetett minket, be mélyen az erdőbe.
-Vissza... vissza kell mennünk... segíteni nekik-mondta Gray levegőért kapkodva.
Óvatosan le tette az időközben magához tért Wendyt, majd a térdére támaszkodott. Mind levegőért kapkodtunk. A földre rogytam, majd a mellkasomhoz kaptam. Egy ideje már nem éreztem, hogy a betegségem elő jött volna, de most rám tör a köhögés. Gajeel aggódva átfogott, de nem tudott megszólalni. Gray fel le kezdett járkálni. Natsu elhúzódott és csak figyelte a fiút. Wendy mindenki sebeit elkezdte begyógyítani. A nap magasan jár az égen,amikor hirtelen elhallgattak a hegy felől érkező zajok. Csend telepedett a környékre. Percekig nem hallatszott semmi, majd hirtelen egy kismadár jelent meg a fejünk felett és csicseregni kezdett. Mind néztük, ahogy ágról ágra ugrik. Az erdő más pontjain is madarak kezdtek csicseregni.
Az ő hangjukat csak egy valami nyomta el. Egy boldog farkas vonyítás. Mind a hang felé fordultunk. Néhány másodperc múlva egy hatalmas fekete farkas ugrott át minket, majd csúszva meg állt. Megrázta magát, mire vissza változott emberi alakjába. Nira levegőért kapkod, de boldog mosollyal nézett szét rajtunk. A következő pillanatban egy mókus ugrott le a fáról, majd Grayre ugrott. Menet közben változott vissza Reáva, így a fiú hanyatt vágott a lány lendületétől.
-Na erre nem számítottál-mondta Reila boldogan.
-Hát tényleg nem számítottam arra, hogy egy mókus alakjában rám veted magad-mondta a fiú átkarolva a derekát.
-Mindenki jól van?-kérdezte Nira miközben fel állt.
Nira
Jó volt újra a régi ismerős arcok között lenni. Reila int egy kis majom csimpaszkodott Graybe, miközben apró csókokkal borították be a másik arcát. Erza és Juvia Wendy mellett ültek és csak nézték őket. Juvia száján kiszaladt egy halovány sóhaj, de mikor rám nézett csak mosolygott. Gajeel és Levy szintén össze bújva nézték a húgomékat. Csak egy valaki hiányzott, de mikor egy erős tenyeret éreztem a hátamon mosolyogva fordultam felé.
-Szia-köszönt Natsu.
-Szia-mondtam, majd kicsit hátrább dőltem a tenyerének.
Nem mondott semmit se, csak közelebb állt hozzám és a mellkasát a hátamnak nyomta. Alig észre vehetően a kezemért nyúlt én meg minden gond nélkül megfogtam.Kék árny jelent meg az erdő szélén, mire oda kaptam a fejem. Minden izmom megmerevedett, amikor megláttam, hogy mi a forrás.
Percekig így álltam, mire végre Reila is észre vette akit én néztem.
-Kishu?-kérdezte döbbenten, mire a többiek is felé fordultak.
A halott fiú mosolyogva kilépett a fák mögül, majd megállt előttem néhány lépésre.
-Ideje vissza térnem a családomhoz-mondta mosolyogva, majd fel emelte a fejét.-Örülök, hogy tovább léptél.
Nem értettem mit akar mondani, de nem volt időm megkérdezni, mire utalt. Közelebb surrant, majd egy szellempuszit nyomott az arcomra.
-Vigyázz rá-mondta Natsunak, majd egy villanás kíséretében eltűnt.
-Akarom tudni, mire gondolt?-kérdezte a fiú mire felé fordultam.
Ahogy találkozott a tekintetünk megértettem. Én már nem szerettem Kishut. Csak mosolyogtam, majd halkan válaszoltam.
-Egy nap majd elmondom.
Folytasd
VálaszTörlés