Nira
Sunny finoman megérintett a mancsával. Még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy nem vettem észre, hogy követ minket.
-Minden rendbe lesz vele-mondta halkan.
Reila három napja feküdt kómában. Wendy minden erelye kevés volt ahhoz, hogy a Juvia által okozott sérüléseket helyre hozza. Az az örült majdnem megölte a húgom. Igaz ha Gray és Lily nem fog le én biztos megöltem volna a lányt. Mikor sikerült kicsit észhez térnem rögtön ide jöttem.
Levy parancsba adta, hogy maradjak Reila mellett, mert már tudta, hogy csak akkor maradhatok mellette, ha ő azt mondja. Hálás voltam neki, de nem mondtam.
Halkan nyílt az ajtó, majd Natsu jött be rajta.
-Szia-köszönt nagyon halkan.
Biccentettem, majd felhúztam a lábam magam alá. Ő csendesen leült, közben intett Happynek, hogy ő is maradjon csendben. Már mikor belépet éreztem, hogy valami nagyon bántja. Csendesen felé fordultam, de ő nem mondott semmit.
-Mi a baj?-kérdeztem végül.
-Érezted már úgy, hogy nem tudod, jól döntöttél a múltban?-kérdezte.
Pár percig hallgattam, mert számtalan ilyen döntésem volt már.
-Igen-mondtam végül.
-Nos én is azon gondolkodom, hogy jó ötlet volt-e ott hagynom Lucyt.
Vártam, hogy folytassa, közben óhatatlanul elkaptam néhány gondolat menetét.
-Szerinted mit kéne tettem?-kérdezte végül.
-Nem tudom a teljes történetet-mondtam.
-Igaz. Egy szűk éve jöttem össze a lánnyal. Tényleg azt hittem, hogy szeret engem, és nem azért akar összejönni velem, mert sárkányölő vagyok. Eleinte minden jó volt. Boldogan sétálgattunk, randiztunk és igen még tovább is jutottunk. Aztán megtudtam, hogy a városban több pasival is kavar a hátam mögött. Eleinte még adtam neki esélyt, de aztán szakítottam vele-Natsu felsóhajtott, majd folytatta- Az utolsó békülési kísérlete két hónapja volt. Kicsit leitatott, így nem figyeltem a védekezésre. Teherbe esett, de ezt csak most akarta közölni velem. Abban reménykedett, hogy így vissza megyek hozzá...
-Te azonban már nem tudsz benne bízni.
-Nem. Arról nem is beszélve, hogy úgy érzem igazából soha nem is szerettem. Azonban arra gondolatra, hogy apa legyek megremeg a szívem. Ez csak egy módon lehetséges. Ha vissza fogadom, különben elvetteti a babát-mondta Natsu csüggedten.
-Biztos vagy benne, hogy a tied a gyerek?-kérdeztem halkan.
A fiú felemelte a fejét. Tekintetében felismerés suhant át. Megrázta a fejét, majd gondolkodni kezdett.
-Nem vagyok benne biztos...Arra gondolsz, hogy lehet, hogy mással is lefeküdt?
-Nem tudom, ahhoz látnom kéne a gondolatait. Jelen pillanatban azonban totálisan hasznavehetetlen vagyok ilyen téren. Most csak Rea gondolatai azok amik lekötnek.
-Na jó ezt ki kell fejtened egy kicsit. Olyan mintha össze lennétek kötve.
-Tulajdon képen össze is vagyunk kötve. Ne kérd, hogy elmagyarázzam, mert nem hiszem, hogy megértenéd. Néha még én magam se igazán értem a zsoldosok működését.
Natsu kicsit hallgatott, majd kinézett a szoba erkély ajtaján. Követtem a tekintetét, és meglepődve láttam, hogy már besötétedett. Elgémberedett tagokkal álltam fel, és léptem ki az éjszakába. A lágy szellő simogatta a bőröm. Szinte észre se vettem, hogy Natsu utánam jön.
-Pont olyan az éj mint mikor Igneel elhagyott-mondta csendesen a fiú.
-Ő ki is neked?
-Ő az én nevelő apám. Vicces, hogy egy tűz sárkány nevelt fel jóformán. Néha olyan magányosnak érzem magam nélküle-mondta a fiú.
Nem szóltam. Vártam, hogy folytassa.
-Mikor a mester befogadott minden olyan újnak számított. Erza kemény nevelése, hogy megtanuljak olvasni, és Gray ökörködése eleinte sokkolt, de nem mutattam ki. Fura volt korombeliek között járkálni. Akkor még nem is tudtam igazán, hogy milyen emberekkel élni. Furcsállottam, hogy Canna csak a kártyáival van elfoglalva, Levy meg állandóan a könyveket búja. A kívül állóságom abban mutatkozott meg, hogy mindenkit kihívtam egy párbajra. Tudtam, hogy veszíteni fogok, de nem érdekelt. Bizonyítani akartam mindig, hogy közéjük tartozom, de nem igazán sikerült. Mikor Happy tojását megtaláltam jobban éreztem magam. Volt valaki aki bár a céhbe született, de még sem teljesen a tagja a családnak.
-Ezért is vagytok olyan jó barátok?
-Igen. Happy nekem olyan mint egy kistestvér. Vicces, hogy mindig segíteni akar megkeresni Igneelt, de még nem is látta. Nem tudom, mi lenne velem a kis bolond feje nélkül-mondta.
Benéztem a kórterembe. Az említett exeed éppen halat kínált Heartnek. A kiscicám elfogadta, de mikor megkóstolta elhúzta pöttöm kis orrát. Ezek szerint ő se lesz nagy hal evő. Tekintetem tovább vándorolt Reára, és a mellette ülő Sunnyra. Pontosan tudtam mire gondol a fiú.
-Na és hogy gondoltad azt, hogy Lucyvel összejössz?
-Nem tudom. Mondom abba se vagyok biztos, hogy tényleg szerettem őt. Létezik az, hogy még mindig csak a helyem keresem a céhben?-kérdezte rám nézve.
-Könnyen lehet.
-Na és te?
-Mit én?-kérdeztem halkan.
-Neked nincsenek ilyen gondjaid? Biztosan nincsenek, hiszem mindig olyan vidám vagy. Szinte vonzod az embereket. Rossz nézni, hogy ilyen rosszul vagy a húgod miatt-mondta.
Nem feleltem. Biztos szokatlan lehetett így látni engem.
Natsu
Nira hallgatott. Most éreztem, hogy érzékeny pontra tapintottam.
-A zsoldosok halála után nem sokan maradtunk. Reával mi voltunk a csapat jókedve. Mikor a többiek elcsüggedtek, mi felvidítottuk őket. Mikor azonban csak ketten maradtunk Reila is a homály felé kezdett húzni. Kénytelen voltam mindig jókedvű maradni, hogy öntsem belé a lelket. Mikor Gajeelék majdnem megölték, elvesztettem a józan eszem. Gondolom ezt észre vetted, hogy még mindig így van. Reával az utolsó Zsoldosok vagyunk. Bár úgy tűnik mindenkivel jóban vagyok, de igazából Reilán kívül nincsen barátom. Egyedül vagyok, de még ő se veszi észre ezt, mert nem hagyom neki-mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése