Gray
Egy csapással kivédte, majd a céh melletti fának hajított. Tehetetlenül vergődtem a mágiája szorításában, majd fájdalmasan tudatosult bennem, hogy a saját erőm elhagy.
-Gray te idióta!-kiáltotta Reila, majd a következő pillanatban a fa erőteljesen megütötte apámat. -Ostoba fajankó!
Szidott a lány miközben én levegőért kapkodva a földre rogytam.
-Silver? Milyen apa az aki képes megsebesíteni a saját fiát?-kérdezte.
Hegyke tartása pontosan olyan volt mint a nővéréjé. Ahogy fogta a bot két pontját sugárzott belőle a büszkeség ami csak egy zsoldosban lehetett meg. A harcra kész katona minta példaképe volt, ahogy ott állt köztem és apám között.
-Honnan tudod a nevem...Te zsoldos vagy?-kérdezte rémülten.
Válasz helyett, csak megpörgette a botját, majd a jobb karjára fektetve a háta mögé tette. Bal kezét maga elé emelve várta, hogy apám támadjon. ő azonban körbe járatta a tekintetét ,majd megakadt a szeme Nirán. A lány felsője felszakadt így lázhatóvá vált a hátán lévő hatalmas tetoválás egy része.
Még soha nem láttam a lány hátát így meglepett a szárny minta ott.
-A Diamond család utolsó két sarjai vagytok?-fordult újra Re felé.
Ekkor már közvetlenül a lány mellett álltam. Nem engedte, hogy előre lépjek, amit apám észre is vett.
-Egy lánynak kell megvédenie? Szégyen...
Nem tudom mit gondolt, de Rea átment pusztító gépbe. Botja úgy csapkodta apám páncélját, hogy követni nem tudtam. Minden egyes ütésénél fa repült minden felé, de a botja még sem fogyott. Fogalmam sincs hogyan csinálta, de néhány perc múlva már nem az a bot volt a kezében amit a céh fájáról vágott le Nirával, hanem az amit elhagyott az egyik küldetésen. Az apja zsoldos jellel ellátott botja volt.
-Ügyes. Egy zsoldos bot. Vajon kibírja ezt is?-kérdezte,majd mágiával kezdett támadni.
-Reila vigyázz!-kiáltotta Nira, de ár késő volt.
Apám varázslata telibe találta a lányt, aki így a földre rogyott. Nem ájult el, de még így is láttam, hogy nagyon fájt neki.
-Csicsi-térdeltem mellé.
-Mondtam... már, hogy...ne... hívj így-mondta szaggatottan.
A helyzet ellenére elmosolyodtam, majd olyat tettem amit mindig is megakartam tenni. Gyorsan arcon csókoltam a lányt és élveztem, hogy lefagy a tettemtől.
-Ha nem mondtam volna még. Szeretlek, még ha te nem is viszonozod-mondtam, majd fel álltam.
Szembe fordultam apámmal és kihúztam magam.
-Minek véded? Nem szeret csak kötelességből védett téged-mondta apám.
-Az lehet, de mivel én szeretem, így ha nem bánod én megvédem-mondtam haragosan.
Szakadt rólam a víz, de nem érdekelt. Kész voltam arra, hogy feláldozzam magam, hiszen apám úgy is azért jött, hogy megöljön.
Reila
Gray harciasan állt fölöttem. Még mindig nem bírtam fel állni, annyira megbénította az izmaimat Silver mágiája, hogy csoda, hogy lélegezni és térdelő helyzetben megtudtam tartani magam. Gray minden erejét arra használta, hogy pajzsot vonjon az apja és én közém. Nem támadott, csak védekezett.
Megpróbáltam fel állni, hogy segítsek neki, de nem ment. Valami felébredt bennem. Ajkai nyomán a bőröm bizsergett és bár már percek teltek el attól a puszitól, de még se tudtam szabadulni az érzéstől. Reménykedve néztem körül. Mindenkinek volt ellenfele. Nira mint az örült akart a segítségemre sietni, de az a hibrid folyton az útjába állt.
Nem bírta megsebesíteni a nővérem, de távol tudta tartani.
-Elég ebből!-kiáltotta Silver, majd mellkason találta a fiát a mágiájával.
Hatalmas jég kék sugár hatolt át Gray testén, mire a fiú fájdalmasan felkiáltott. Ahogy elkezdett hátra zuhanni, valami, talán az adrenalin újra erőt adott az izmaimnak, így éppen elkaptam az amúgy hátára eső fiút.
-Gray!-szólítottam meg a könnyeimmel küzdve.
Ő felnézett rám, majd fájdalmasan elmosolyodott.
-Csicsi...-mondta halkan.
A lövedék nem sokkal a szíve fölött találta el a testét. Éreztem, hogy nincs benne már sok mágia és azt is elzárja. Mellkasán és a lapockáján egyszerre folyt a vér.
-Meg ne merj halni-mondtam idegesen. Kezem a mellkasára tettem, és igyekeztem feléleszteni azt a kicsit ami maradt bennem a mágiából, de ez nem ment.
Erőtlen voltam és tehetetlen. Silver felemelte a kezét, mire felkaptam a fejem. Egy pengét tartott a kezében, hogy azzal megöljön mind kettőnket. Gay erőtlen kezét éreztem a kezemen, mire megint felé kaptam a tekintetem.
-Gray ne... Ne halj meg...-kértem.-Nincs hozzá jogod...
Lehunytam a szemem ahogy a penge felénk villant, és felkészültem, hogy fájdalmasan fogok meghalni, de ekkor fém csattant a fémen. Nira terpeszben állt mellettem és minden erejét abba fordított, hogy Silver pengéjét vissza verje.
Amikor a férfi rá jött, hogy gondban van, erőset taszított a nővérem, majd vissza hívta a csapatait.
-Tűnés meg van amit akartam!-kiáltotta, majd köddé vált.
-Nee-chan!-hívtam a nővérem, de ő akkor már ott is volt.
Wendért kiáltott, majd Gajeel segítségével felvitték a céh orvosijába. Én csak tehetetlenül néztem ahogy távolodnak, közben csak arra tudtam gondolni, hogy ne haljon meg Gray.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése