Levy
Bár melegen öltöztem fel és Gajeel is átkarolva tartott, nem voltam elégedett. A hegy tetején várakoztunk egy barlangban, de nem volt túl meleg. Erza és Nira néhány teremmel arrább beszélgettek a jégmágusokkal. Mi akik nem mehettünk be most Natsuhoz közel álltunk, aki igyekezett kis területen meleg tartani. Az egyedüli aki nem szorult erre a gesztusra az Gray volt, de tekintve, hogy ő is jégmágus ez nem volt meglepő.
Néhány a hegységben élő ember -aki nem a tárgyaláson volt- gyanúsan méregette a fiút.
-Miért vagy egy ilyen céhben?-kérdezte végül egyikőjük.
-Baj esetleg ,hogy a családomnak tekintem őket?-kérdezett vissza a fiú zsebre dugott kézzel.
-Nekünk össze kéne tartanunk. Nem méltó hozzánk, hogy céhbe tömörüljünk, főleg úgy, hogy ennek a céhnek nagy a bajkeverő létszáma...
-Na és? Anyám és apám meghalt. A nő aki nevelt a tengerré lett egyenlő. Makarov befogadott és felnevelt. Mi a baj ezzel?-kérdezte Gray kicsit feszültebben.
-Oh semmi...
Valamit súgott a társának, de nem bírtam leolvasni a szájáról.
-Nem vagyunk senkiházik!-csattant fel Reila.
-Ki mondott ilyet?-kérdezte a férfi.
-Elég ha gondol rá! Még is, hogy...!
A lány elhallgatott, majd mérgesen maga elé fonta a karjait. Tüntetőleg felcsapta a fejét, majd össze préselte a száját.
-Gyertek menjünk edzeni, nem érdemes egy ilyen hülyére pazarolnunk az időnket...
Bár nem mondta ki kire gondol mindenki érezte, hogy Graynek szánta szavait. Mielőtt bárki reagálhatott volna valamit Reila átszelte a köztük lévő távolságot, majd akkora pofont adott neki, hogy szabályosan lehetett hallani a reccsenő csontok hangját.
Néhány másodpercig csend volt, majd a férfi nyögött egyet.
-Szerintem eltörted az állkapcsát Csicsi...
-Ne hívj így!-csattant fel a lány.
Gray
Komolyan mondom egyre jobban bele zúgok.
Reila karba fonta a kezét és mogorva arccal nézte, ahogy a jégmágusok kivonulnak. Nem sokkal később Erzáék is megjöttek. Elég volt a lányok arcára néznem, hogy tudjam. A jégmágusok nem hallgatnak ránk.
-Menjünk a Tűz népéhez-mondta a vörös, majd elindultunk lefelé.
A hó nem egyszerűen szakadt. Orkán erejű széllel párosulva szinte befagyasztott minket. Most Reila volt az utolsó és a nővére az első. Nira tűzzel olvasztotta fel a havat előttünk, közben fogta Levy kezét. Az ő másik kezét Gajeel fogta. Utána Lucy, Natsu (hátán Wendyvel) Juvia, Erza én és végül Reila mentünk. Az öt exeed a gazdáik vállába kapaszkodott, ahogy mi egymásba. Erza kezét vastag kesztyű védte, azonban Reáén csak egy egyszerű divatos darab volt aminek az ujjait levágták. Ahogy egyre jobban feltámadt a vihar, az ő testhőmérséklete egyre jobban csökkent. Keze remegett, de mégsem szólt semmit. Pedig érezni lehetett, hogy fázik.
Fogalmam sem volt, hogy meddig haladtunk lefelé, de egyszer csak elmúlt a vihar.Még egy darabig mentünk , majd behúzódtunk egy barlangba. Reila szinte rögtön elengedte a kezem, amit nagyon bántam. Remegő tagokkal ült le a barlang fala mellé, közel a nővéréhez, aki össze gömbölyödve feküdt már.
Nira hallhatóan nehezen vette a levegőt, de ezt nem is csodáltam. Egész nap keményem küzdött, hogy minket levezessen innen.
Mindössze egy héttel később hasonló eredménnyel zártuk a Tűznépénél tett látogatásunkat is.
-Mi megtettünk mindent, hogy figyelmeztessük őket. Nem mi tehetünk róla, hogy nem hiszik el a megfigyeléseinket és a nyomozásaink eredményét-mondta Lucy nyűgösen.
Senki nem válaszolt a kijelentésére. Mindenki elvolt a maga gondolatával foglalva. Ahogy lopva Reára néztem feltűnt, hogy nagyon el van varázsolva. Mit meg nem adtam volna ha csak egy pillanatra belelátok a fejébe.
"Jobb ha nem tudod, mire gondol éppen. Kicsit csalódott lennél miatta."
Nira hangja a fejemben meglepett. Néhány másodperc kellett mire felfogtam, hogy olvas a gondolataimban.
-"Mire gondol?"-kérdeztem gondolatban.
"Lokira"
A csillagszellem neve szíven talált. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer szerelmi háromszögbe kerülök. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy én ahhoz a csúcshoz tartozom amit Rea viszonoz egyszer talán, vagy ahhoz amelyik csak az egyirányú szerelmet jelzi.
Levy
Mindenkit letört, hogy a jég és tűz mágusokat nem tudtuk meggyőzni arról, hogy veszélyben vannak. Az után, hogy haza tértünk a céhbe Natsu és Gray külön edzés tervet kapott, amit Nira dolgozott ki. Még Erza se szólt bele, bár eleinte bánta, hogy a nála fiatalabb lány veszi a kezébe a dolgokat.
Azonban mindannyian rá jöttünk, hogy Nira és Reial erősebb technikákra alapozza az edzést, aminek nagy része nem is a mágiára épült. Fizikai és értelmi kiképzést is kaptak. Nira elég gyakran addig hergelte őket, amíg mind a ketten elvesztették az önkotrólukat, majd neki rontottak.
Rendszerint elég csúnyán kikaptak, pedig a lány mindössze csak mágia nélkül támadt vissza.
Reila sem kímélte őket. Olyan anyagokat magoltattak velük amiket mi soha nem vettünk volna elő. Ezek közé tartozott a mágia eredete, a mágia nélkül élni a mágusok között és még sok más látszólag felesleges könyv és feljegyzés.
Ha nem jól válaszoltak egy feltett kérdésre bizony Reila keményen kupán vágta őket. Gray néha többet is kapott, mert folyton beszólt a lánynak. Mikor nem a lányok képezték őket Erza vette kezelésbe a makacs fejüket.
Néhány nap után már látható volt a fejlődés. Natsu nem kapta fel olyan hamar a vizet, Gray meg nem vetkőzött le minden ötödik percben. A két fiú tényleg látványos fejlődésbe kezdett.
-Szerinted a harcban is megállják majd a helyüket?-kérdeztem Gajeelt csendesen.
A házam kertjében feküdtünk egy pokrócon. Én kedvesem mellkasán nyugtattam a fejem, ő meg gyengéden átkarolt.
-Ha a lányok nem verik szét addig őket akkor igen. Elég kemény a kiképzésük, mondjuk két zsoldos a tanáruk most. Az ő képzésüknek egy az elve...
-Hahó én nem vagyok gondolat olvasó! Mi lenne az?
-Ha nem vagy elég erős, hogy végig menj a képzésen akkor meghalsz-mondta halkan a fiú.
-Hu... Ezt lehet nem akartam volna tudni-mondtam őszintén.
Gajeel mormogott valamit, majd oldalra fordult. Lábait átvetette az én lábaimon, egyik karját a fejem alá, másikat a derekamra tette. Néhány másodperc múlva már nyugodtan aludt.
******
A napok továbbra is eseménytelenül teltek tovább. A céh nyugalmát csak a három lány kiabálása zavarta meg néha. igazából kicsit örültem annak, hogy a lányok elfoglalják magukat a fiúkkal. Így több időt tölthettem úgy el Gajeel-el, hogy nem loholtak mind a ketten a nyakamba. Elég volt csak az egyiket elviselnem.
Azonban ez a látszólagos béke nem tartott sokáig. Egy borús napon minden megváltozott. Reggel egy dobozt kaptunk amiben véres testek voltak és egy levelet amiben valaki arra szólított meg minket, hogy adjuk át a jég és tűzmágusainkat.
Nira egy legyintéssel megsemmisítette a dobozt és annak tartalmát, majd előtört belőle a képzett katona.
-Akkor ma nem lesz edzés. Reila! Maradj Levy mellett.
-Hova mész Nee-chan?
-A legmagasabb pontra ahonnan érzem a támadókat-válaszolta.
Miközben kirohant a céhből a semmiből elővarázsolta a kardját. A mester mindannyiunknak instrukciókat osztogatott. A semmiből tűnt elő Natsu.
-Nira?-kérdezte csendesen.
-A toronyba ment-mondtam, mire a fiú is kiment.
A céh pillanatok alatt harcra készen állt. Mindenki felkészült lélekbe és testileg már amennyire ez lehetséges volt. Az eső szakadni kezdett amit még Juvia sem élvezett. Inkább tűnt nem törődőmnek mintsem izgatott harcosnak.
Késő délután járt már, mikor Natsu beszaladt a céhbe.
-Nira azt mondja halló távolságon belül vannak... Viszont mintha valakinek osztogatnának valami parancsot. Nira nem igazán érti minek beszélnek máshoz aki nincs a közelükben-mondta kifulladva.
-Azt hallja, hogy miket mondanak annak a személynek?-kérdezte Gray.
-"Itt az alkalom most támad meg őket... Nem számítanak rá"...
Reila váratlanul elhallgatott, majd félre lökte Gayt. Pont ugyan abban a pillanatban egy hatalmas vízsugár csapódott a földbe pont oda ahol a fiú állt előtte.
Juvia homályos tekintettel állt ott mint aki nem tudja mit is csinál. Valószínűleg így is volt, mert mikor Rea és Gray fel állt megint célba vette a fiút.
-Juvia nincs magánál. Valaki megszállta az elméjét és az által irányítja. Mondanám, hogy ne öljétek meg csak kábítsátok el, de ahhoz egy zsoldos ereje kéne...-mondta Reiala.
-Bukj le húgi!-kiáltotta Nira.
A következő pillanatban hatalmas burok vette köre Juviát. Ő tehetetlenül vergődött benne, mert szabadulni nem tudott belőle.
-Van egy kis gond. Az a férfi egy kicsit nagyobb erővel készült mint mi. Egy fekete sárkány hibridet hozott magával-mondta.
Senki nem mert megszólalni. Nem tudtuk, hogy mit csináljunk most. Reila bólintott, majd felém fordult.
-Kérdünk engedély, hogy a csata közben eltávolodhassunk tőled-mondta határozottan.
Kellett néhány perc, hogy felfogjam rám gondolt az engedélyt illetően.
-Öh persze az engedélyt megadom-mondta végül.
-Köszönjük hercegnő-mondta Nira, majd távozott.
Húga ott kocogott mellette. Nem tudom mit csináltak, de odakint nagy reccsenés hallatszott, majd suhintás sora.
-Készüljetek ti is-mondta a Mester.-Natsu, Gray ti azért maradjatok a há...
Hatalmas üvöltés rázta meg a környéket, amit vad morgás követett. Már nem tudtuk meg mit akart mondani a mester. Odakint elszabadult a pokol amit senki nem akart, hogy csak a két zsoldos lány tartson karban. Szó nélkül mentünk ki utánuk.
Akkor ők már javában harcoltak az ellenfeleinkkel. Reila valahonnan szerezett egy hosszú fabotot és azzal ütötte le az ellenfeleit, Nira meg a kardal küzdött ellenük. Az a hibrid amit Nira említett többször lecsapott a lány felé, de az utolsó pillanatban mindig visítva hátrált meg. Úgy tűnt mintha félne a lánytól.
-Loki, Aquaris, Scorpion! Gyertek segítsetek!-kiáltotta Lucy.
Ezzel a kijelentéssel mindenki bele vetette magát a harcba. Erza élvezettel harcolt Nira és Natsu oldalán. Lucy, Reila, Loki és Gray szintén harcoltak, közben egymás hátátt védték. Wendy és Romeo közös erővel segítettek a kis exeedeknek.
Gajeel és én nem távolodtunk el egymástól olyan messzire, hogy ne érjünk a másikhoz. Sajnos az én erőm a többiekéhez képest semmi volt és ez látszódott azon is, hogy hamar kimerültem. Mindenki más komolyabban harcolt.
-Megállj!-csattant fel egy mély, de ismerős hangzású hang.
Mindenki arra fordult. Akik ellenünk voltak egy vonalba rendeződtek, ahogy mi is. Tekintetünkkel a vezetőt kerestük.
-Nem...Ez nem lehet-mondta Gray ijedten.
Mereven az ismeretlen férfit nézte aki, meglepődve nézett le rá a céh mögötti dombról. Nagyon ismerős volt, de nem tudtam volna megmondani, hogy honnan.
-Nocsak. Végre megtaláltalak-mondta a férfi.
-Azt hitem meghaltál-mondta Gray zavarodottan.
-Ki ő Gray?-kérdezte a Mester.
-Ő... Ő az apám-mondta a fiú rémülten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése