Reila
Heart annyira aranyos volt. Igaz ideje nagyját Nira vállán töltötte, de mikor nem ott volt vidáman csacsogott. Pontosan illett a nővéremhez. A kis exeed mindössze egyszer hagyta ugyan, hogy más is megérintse, de akkor is csak egy pillanatra. Már is össze nőttek. Pont olyan párost alkottak, mint a sárkányölők és a cicáik. Ahogy a két személy felé néztem azon gondolkodtam, vajon a mester miért nem engedte el őket.
Bevallom örültem volna én is egy ilyen cicának. Legalább lett volna kit dédelgetni.
Csak a szemem sarkából láttam, meg, hogy Gray megint körülöttem sompolyog. Már éppen leakartam teremteni, hogy hagyjon békén, mikor a botomon az igék fel izzottak, és egy enyhe védő burkot vontak körém. Csak Nira vette észre, mire kitört belőle a nevetés.
-Most mi van?-kérdeztem sértődötten.
-Apánk botja automatikusan érzékelte, hogy mit akarsz. Jobb ha hozzá szoksz!-nevetett tovább, de azért intett, mire a védő fal eltűnt.
Annyira megnyugtatott mikor nevetett, még ha történetesen engem is nevetett ki. Megborzolta a hajam, majd vissza fordult Levy felé.
-Többet kéne mosolyognod-mondta mellettem Gray.
-Nem mosolyogtam-vágtam rá.
Hátat fordítottam neki, majd felnéztem az éjszakai égre. A csillagok milliónyi apró lángként izzottak.
Imádtam az éjszakát. Csak ekkor éreztem még a maradék mágiát bennem ami részben a természet gyógyító erejéből adódott. A kezemben a bot enyhén izzott. Egy régi gyógyító rúna sejlett fel rajta. Tudtam, hogy ha most az erőm birtokában lennék biztos minden sérültet meggyógyíthatnék.
Nira a semmiből termett mellettem, és karolta át a vállam. Annyira szerettem, hogy még ha nem is olvas a gondolataimban tudja mire vágyom. Végtére is tíz éve ő nevel, és már előtte is sokat vigyázott rám.
-Megtaláljuk azt a férfit-mondta halkan, majd elengedett.
Csak bólintani tudtam, de valami nem stimmel bennem. Hiányzott a nővérem pedig itt állt mellettem. Nem tudtam volna megmondani, mikor lettem ekkora szeretett igényes. Soha nem voltam az a bújós szerintem legalábbis.
Nira éppen vissza akart menni a többiekhez, mikor váratlanul megmerevedett a tartása, és szabadjára engedte farkas füleit.
-Ők mit keresnek itt?-kérdezte félig morogva.
-Kikre gondolsz Ni?-kérdezte Gajeel, de ő is elhallgatott.
A három legjobb hallású hegyezte a fülét (a nővérem szó szerint), én meg Levhez léptem. Néhány perc múlva a vörös hajú Fairy Tail tag Erza lépett ki a fák közül, nyomában Juviával.
-Erza Juvia ti mit kerestek itt?-kérdezte Natsu rögtön.
-Gray-sama!-sikította a kékség, majd a fiú nyakába ugrott.
Nira megdörzsölte a füleit, majd vissza változott emberi formába.
-Olyan nagyon hiányoztál Gray-sama-mondta , miközben minden porcikájával a fiúnak dörgölőzött.
-Erza-san?-kérdezte Nira tisztelettudóan.
-A mester velünk küldetett, hogy gyertek vissza a céhbe. Azt mondja két nappal azután, hogy el indultatok, úgy érezte, hogy az egész csapda . Majd tíz éve senki nem kéri, hogy ezt a területet megtisztítsák.
-Igen erre én is gondoltam, mikor elindultunk.
Nira kihúzta magát, és kérdőn nézett a Juvia Gray párosra. A fiú próbált a lány öleléséből szabadulni, de az nem engedte.
-Juvia ha nem engeded el azt a fiút megfullad!-mondta Erza.
-De Juvia annyira hiányolta Gary-samát. Gray-sama ugye hiányzott Juvia?
-Nem!-vágta rá a fiú, mire a lány hiszti rohamot kapott.
Homlokom a botomnak támasztotta, miközben könyörögtem mindenkihez aki meghallja a gondolatom, hogy valaki hallgattassa már el.
-Juvia hány éves is vagy? Mind egy nem kéne így hisztizned, csak mert egy pasi azt mondja neked, hogy nem-mondta Nira a szabad vállát masszírozva.
Heart éppen a haja alatt bújt meg, így őt nem látták. Juvia tovább hisztizett, mire a levegő váratlanul lehűlt körülöttünk. Mikor Nirára néztem kitört belőlem a nevetés. Nem tudtam nem észre venni, hogy Gray felém kapja a fejét, de nem érdekelt. Nee-chan arca arról árulkodott, hogy Juvia mindjárt helyre lesz téve.
-Juvia csendben maradnál?-kérdezte Nira.
Mivel a lány nem hagyta abba a felesleges hisztit a nővérem apró hópelyheket küldött felé figyelmeztetés gyanánt. A lány még erre se reagált. A következő pillanatban jég tapasztotta be a száját, majd jég pántok vették körül.
-Jól emlékszem, hogy mondtam, hogy hagyd abba a hisztit? Gray szerintem most ki tudsz bújni az öleléséből.
A fiú boldogan teljesítette az ajánlást. Juvia kétségbeesetten nézett maga elé.
-Hiába erőlködsz. A zsoldos bilincsek addig tartanak fogva amíg én akarom, és mivel kettőnk között nekem van nagyobb hatalmam a víz felet az sem segít, hogy a tested vízből van-mondta.
Juvia a vergődött, majd mikor végre kimerült Nira elengedte. Míg őket néztem fel se tűnt, hogy Erza ott áll mellettem. Kezében egy szép zöld színű ruhát tartott amit csendesen felém nyújtott.
-Jobb állapotban van mint a te ruháid. Nekem nem jó-mondta.
Biccentéssel köszöntem meg, majd elmentem egy fa mögé átöltözni. A ruha pontosan az én méretem volt. Hasonlított Juvia ruhájához, de legalább nem volt szakadt.
Mikor vissza mentem a többiek éppen azt tárgyalták melyik úton menjünk vissza. Levy mögé léptem és csak figyeltem őket. Még mindig fenntartásaim voltak a vas zabáló fiúval, de amikor láttam, hogy óvatosan karolja át a hercegnőt, mintha attól félne, hogy összeroppantja kicsit enyhültem irányába. Alapjáraton nem volt ő rossz szándékú, csak a környezete tette azzá.
A kis csapatunk lassan haladt a sziklák között. Nira javasolta ezt az ösvényt, mivel itt legalább látjuk időben ha támadnak. Azt ő is elismerte, hogy veszélyesebb, de mind benne voltunk. Én mentem leghátul, ő meg legelöl. Mind a ketten jól haladtunk sziklás terepen ezért mi fogtuk közre a többieket, hogy ha baj van segíthessünk.
Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy csak akkor vettem észre, hogy Gray lemaradt, mikor megragadta a karom és elkezdett vissza felé húzni.
-Hé!-tiltakoztam.
-Most kicsit beszélgetünk-mondta, majd meg állt.
Nekinyomott egy sziklának, majd két oldalt megtámaszkodott a fejem mellett.
-Na most elmondod, hogy miért vagy ilyen velem. Mit csináltam, hogy ennyire haragszol rám?
-Ha nem tűnt volna fel, mindenkivel ilyen vagyok.
-Aha, kivéve a nővéred, Levy, Gajeel és az exeedek. Wendyvel is egész jól kijössz.
-Nira a nővérem még szép, hogy vele másként bánok. Az állatokat szeretem így ők is alap. A hercegnőt tisztelnem kell, ahogy a választottját is el kell fogadnom. Wendy naiv kisgyerek, aki még nem ártott senkinek se.
-Oké, és velem miért nem tudsz olyan lenni, mint Gajeelel?
-Mert nem bízom meg benned, ahogy a nővérem kívül senki emberszabásúba sem.
Gray
Ennél még az is jobban esett volna ha megint felpofoz. Szinte vágytam arra, hogy megüssön. Előrébb hajoltam hozzá, mire ő még jobban megragadta a kezében a botját. Az tudta ütni az biztos.
-Ártottam neked valamit?
-Senkiben nem bízzunk. Ezt már megtanultuk-mondta kikerülve a kérdésem.
-Válaszolj ha kérdeztem valamit!-mondtam ingerülten.
-Nem tudok senkiben sem bízni hiába nem ismerem őket, vagy nem ártottak nekem... Most pedig engedj!
Nem mozdultam. Lehet nem a legjobb stratégiát választottam, hogy elnyerjem a lány bizalmát, de nem érdekelt abban a pillanatban. Tekintetem megakadt Reila fülbevalóin. Távolról fel se tűnik az embernek, hogy három apró karika van az egyik fülébe fúrva. Szinte az összes szeplőjét megtudtam volna számolni olyan közel voltam hozzá, ám ekkor felém lendült a botja.
-Tartsd magad távol tőlem, te perverz!-kiabálta.
Végre sikerült hosszabb, értelmesebb mondatokat kicsikarnom belőle, de azok is tele voltak indulattal. Mérgesen akartam vissza vágni, de ekkor a lány félre ugrott, magával rántva engem is. Én hasra vágódtam ő macska ügyességgel guggoló helyzetbe érkezett. Fogalmam sincs honnan vette elő a tőrjét, de az biztos, hogy tökéletesen ketté szelte azt a nyílvesszőt ami felénk röppent.
-Mi a ...?
-Mi van nem támadtak rád még lesből?-kérdezte a lány, majd elhajította a kést.
Fájdalmas kiáltás jelezte, hogy a penge célt ért. Reila elindult a többiek után, én meg rohantam utána. Néha megbotlottam, és még a lánynak is vigyáznia kellett, hogy hova lép. Aztán a következő pillanatban ott voltak. A semmiből tűntek elő. Ketten voltak.
Egyikőjük, egy alacsony férfi a másik egy magas nő volt. A nő arcán méreg látszódott, de a férfi közömbös maradt.
-Te ölted meg a férjem kis ribanc?-kérdezte a nő.
-Nem öltem volna meg, ha nem támadtok ránk.
A nő rávetette magát Reára, én rám meg a kis törpe vetődött. Meglepően könnyen elbántam vele, mivel nem volt semmi mágiája. Reila a mélybe taszította az ellenfelét, de az utolsó erejével elkapta a bokáját, és maga után húzta.
A bot a mélybe zuhant, ahogy a lány is elindult arra felé.
Reila
Biztos voltam abban, hogy meghalok. Rántást éreztem a karomba, mire felnéztem. Gray a sziklapárkány szélén hasalt és minden erélyével azon volt, hogy megtartson ott.
-Foglak!-mondta erőlködve.-Nem engedlek el!
-Gray-sama-súgtam.
A fiú minden erejét latba vetve lassan elkezdett felhúzni. Én csak tehetetlenül hagytam, hogy felhúzzon, mivel ha megpróbáltam önerőből feltornázni magam, mindketten lejjebb csúsztunk.
-Rea nem hagyom, hogy le es!-mondta kifulladva.-Bíz bennem kérlek.
-Nem is ismersz? Miért akarsz megmenteni?-kérdeztem.
-Való igaz, hogy nem ismerlek még, de szeretnélek megismerni téged. Még túl kevés ideje ismerlek ahhoz, hogy meghalj, és ezt anélkül tedd, hogy megismerhessem az egész lényed, és te is az enyémet-mondta.
Kattant bennem valami. Kifordítottam a csuklóm, majd az övére fontam az ujjaimat, így könnyebben feltudott húzni.
Óvatosan felguggolt, majd egy rántással felhúzott. Ő a hátára érkezett, én meg rá. Mivel átkarolta a derekam nem bírtam szabadulni izmos testétől, melyből áradt a hőség. Mást vártam volna egy jégmágustól.
-Oké...-mondtam nagy nehezen.- Kezdjük tiszta lappal. Megpróbálok benned bízni, de kérlek adj időt erre-mondtam.
-Nekem ez is megteszi. Várok ameddig kéred...
-Oké elengednél?-kérdeztem kényszeredetten felnevetve.
Gray habozott egy pillanatig, majd engedte, hogy felüljek mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése