Csak rajzolni tudok

Gajeel morgott, mikor a fickó felrángatott. A nyakamhoz szegezett egy tőrt. 

- Na, most végig nézed ahogy ellopjuk a barátod varázs erejét, majd a tied következik. –  Össze rezzentem, mert a penge bele vágott a nyakamba. A fickó társai rátámadtak Gajeelre. Tehetetlenül néztem, ahogy egyre jobban legyengül a sok ütéstől. 

- Hé, hozzád beszélek! – Üvöltötte a fickó, miközben arcon csapott. 

- A főnök azt kérdezte, hogy te milyen mágiát használsz! Válaszolj. – Nem kellett Gajeelre néznem, hogy tudjam. Azt szeretné, ha hazudnék. 

- Csak egy hétköznapi ember vagyok, aki rajzolni és olvasni tanítja a mágusokat. Semmi varázserőm nincsen, csak rajzolni tudok. – Mondtam. 

- Na, persze! Senki nincs a Fairy Tailben, aki nem használna mágiát. 

- Kinana nem használ mágiát. – Mondtam, mire megint kaptam egy pofont. Hajam kibomlott, és nagy erőbe telt, hogy megtartsam az álcázó mágiámat. 

- Nem kérdezünk, akkor nem válaszolsz. – Mondta a fickó.  – Bizonyíts be, hogy nem tudsz, csak rajzolni! 

- Kaphatok egy lapot és egy tollat? – Kérdeztem alázatosan. 

- Rajzolj a porba! – Megint a földön kötöttem ki. Igyekeztem nem arra figyelni mit tesznek Gajjellel, közben rajzoltam egy pillangót a pórba. 

- Oké, most rajzolj egy lovat! – Lassabban, de ment. Feltűnt, hogy egyre többen figyelnek rám, és már alig foglalkoznak Gajeelel. Sorra rajzoltam le, ami eszembe jutott. Utolsó rajzomként Phanter Lili alkottam meg. Ekkor néztem fel Gajeelre. Teljesen kimerült, és már felállni se volt ereje. 

- Oh, tudok ám légkarcot is csinálni! – Mondtam, mintha csak most jutott volna eszembe valami. 

- Az milyen? 

- Megmutathatom, de ahhoz szembe kell állnom veletek, hogy lássátok a lényeget. – Mondtam. 

- Jó, állj! – Elgémberedett tagokkal felálltam, majd finoman Gajeel elé léptem. 

- Készülj. – Súgtam a fogaim közt, alig mozgó szájjal. Óvatosan megmoccant, jelezve, hogy hallotta, amit mondtam neki. Megmozgattam a vállaimat, majd lassan húzni kezdtem egy "láthatatlan vonalat" a levegőben. A férfiak csak néztek rám, mintha látnák, mit csinálok. Egy apró szívecske jelent meg a levegőben, mire csodálkozva néztek rám. 

- Ezt hogy csináltad? 

- Sokat gyakoroltam, hogy a levegőt ketté tudjam szelni. Lassú és kimerítő (a hatás kedvéért kicsit lihegve vettem a levegőt) gyakorlat, melyet nem lehet varázslat útján megtanulni. 

- És miért éppen szívecske? 

- Nem tudom, de mutathatok valami mást is! – Megvártam az engedélyt, majd megint "rajzolni" kezdtem. A hatás kedvéjért lehunytam a szemem, de előttem csak egy szó lebegett. Iron, azaz vas. Halottam, hogy Gajeel felül mögöttem. 

- Ez mit jelent? – Kérdezte valamelyik. 

- Iron, azt jelenti vas. – Mondtam mosolyogva. 

- Vas? Nem azzal táplálkozik az a bolond mögötted? – Kérdezte a koma. 

- De... Köszi az energiát Levy. – Mondta Gajeel és beleharapott a vas betűkbe. – Nagy bajban vagytok. – Mondta. 

Minden figyelmeztetés nélkül elugrott mellettem, majd egyesével legyőzte a támadóinkat. Én addig elbújtam egy fa mögé. Nem azért, mert féltem volna, inkább mert rám tőrt a köhögési roham. Nehezen tudtam az álcázó szavakat megtalálni. Mikor sikerült kimerészkedtem a fa mögül. Gajeel a földön feküdt, és alig lélegzet. 

- Gajeel. – Mondtam rémülten, miközben letérdeltem mellé.