Én is Fairy Tail tag vagyok

 Levy

Reggel szörnyű köhögés tört rám, mikor felkeltem. Nem akartam dolgozni menni, hiszen állni is alig bírtam, de muszáj volt. Elmondtam a szokásos varázsigét, aminek köszönhetően a többiek nem látták rajtam, hogy mennyire rosszul vagyok. A fiúk már vártak rám. A csapatom tagjai készen vártak. Látszólag minden a szokásos szerint zajlott köztünk. Azonban ez csak látszat volt. Míg én mosolyogtam, addig belül majd meg haltam. Mosollyá varázsoltam a szenvedéseim, de közben belül sírtam. Mindenki azt hiszi, hogy kinövésű vagyok és ez igaz is, de azt nem tudják, hogy nem ez a fő ok, hogy vékony vagyok. Az igazság az, hogy egy régi balesetnek köszönhetem mindkettőt. Ennek köszönhetően alig vagyok magasabb Wendynél, és olyan vagyok, mint egy deszka. Hogy mi volt ez a baleset? Nem emlékszem rá, csak az tudom, hogy elvesztettem mindenem, ami fontos volt, és ha a Mester nem talál rám, szegény beteg árvára, biztos meg is halok. Még ő se tudta, hogy az akkori betegség időnként felüti fejét. Ez főleg akkor szokott lenni, ha magányosnak érzem magam. Nem akarok hazudni. 
Hiába a Shadow Gear és a Fairy Tail, nem találtam a helyem. Na, jó ez sem igaz teljesen. Pontosan tudtam kinek a társaságában vagyok teljesen magam. 
-  Jó reggelt! - köszöntek a fiúk. Én szokás szerint csak mosolyogtam, majd valami jól kereső munkát kezdtem keresni a hirdető táblán.
 -  Tudnék ajánlani neked egy munkát. - Szólalt meg váratlanul mellettem a mester. - Igaz, most nem mehetnél a csapattal, mert szükség volna a te vidámságodra, hogy egy keményszívű tagunkat kicsit megpuhíts. 
-  Ki lenne az? - kérdeztem félve. 
-  Ha elvállalod, akkor megtudod - mondta a Mester. Persze elvállaltam, mivel nem tudtam neki nemet mondani. Elköszöntem a többiektől, majd magamhoz vettem némi élelmet, és egy tájékoztatót. Nem messze a céhtől egy kocsi várt. A kocsis kedvesen köszöntött, majd felsegített az utastérbe. 
-  Csak hogy befutottál Pöttöm - szólított meg Gajeel. Mély hangjára megremegett a gyomrom, és lassan fordultam felé. A kocsi közben elindult velünk. 
-  Te leszel a társam Gajeel-kun? - kérdeztem fölöslegesen.
 -  Gondoltam nem árt, ha néha mással is mész küldetésre - mondta, majd hátra dőlt és álomba merült Az út eseménytelenül telt. Kifelé néztem a kocsi ablakán, mivel nem hoztam magammal könyvet. Néha az az érzésem volt, hogy valaki figyel, de mikor Gajeel felé néztem láttam, hogy ő mélyen alszik. Az érzés erősödött bennem. Végül felébresztettem a fiút. -  Ugyan, badarságokat beszélsz - mondta. 
Már azt hittem vissza alszik, mikor váratlanul kihúzta magát, és hangosan szimatolni kezdett. Ezek után meg se lepődtem, hogy hirtelen leugrott a padlóra, és magával rántott engem is. Annyival  magasabb volt nálam, hogy simán elfértem alatta, ha négykézláb volt. Most azonban szorosan fölöttem volt, és a padlóra nyomott nagy súlyával, de figyelt, hogy ne nyomjon agyon. Közeledő lépteket hallottam. Gajeel átfogta a derekam, majd felugrott a magasba. Elkapott egy faágat, majd felrakott rá. - Maradj itt Betű Moly. 
Rögtön egy tucatnyian vették körbe. Mindössze egy másodperig vártak, majd közösen rátámadtak Gajeelre. Annyira lefoglalt a harcuk, hogy nem vettem észre azt a két férfit, akik az én ágamra másztak. 
-  Nézzétek már! Találtunk egy csini bogarat. Vajon mit keresett a Fairy Tail Vas sárkányölőjével? - kérdezte az egyik, miközben lerángattak. 

-  A lányt engedjétek el! Úgyse vennétek hasznát - mondta Gajeel. 
-  Na, ma szerencséd van, de, csak mert nem vagy tag. Na, Eredj! - mondta és a földre taszított. Hajam Előre hullott, és tudtam a vállaim szabadon maradtak. 
-  Még jó, Hogy én is Fary Tail vagyok - mondtam dacosan, a legyőzött Gajeel felmordult.